Megálltam egy pillanatra. Néztem tisztes távolságból, miközben dolgozik. A zsánerem mindig is a barna hajú, barna szemű férfiak voltak.

Ő szőke és kék szemű. Micsoda fondorlatos csavar az élettől!

Úriember, de a szemében mindig ott csillog egy kis zsiványság.

Erős, mégis gyengéd férfi.

Mindig van egy szarkasztikus visszavágása, de társ a komoly beszélgetésekben is.

Milyen helyes! Az én szerelmem, az én párom! Mennyire szerencsés és boldog vagyok!

Ekkor felnéz és észrevesz. Egy másodpercnyi szerelmes pillantás köt össze minket, majd egy pirulás kíséretében lehajtom a fejem.

Fogom a füzetem, a tollam és a telefonom. Vár a munka, sietek a megbeszélésre! Piros szívecskéken lépkedve, mámorosan boldogan, szerelmes nőként.

Kirizs Kornélia