Tiszta kabaré! – fűszeres, fülledt szeptemberi éjszaka lesz Óbudán

A Montmartre fűszeres, fülledt éjszakáit, a 20-as, 30-as évekbeli New York hangulatát, a múlt századelő avantgard Párizsát és a két világháború közötti kabarék világát idézi meg két nő – manapság, Óbudán.

Marczi Mariann és Bodrogi Éva szolgáltatja a minőségi zenét, az összeállítást maguk válogatták. Marczi Mariann zongoraművész, a Zeneakadémia adjunktusa és három fiú édesanyja. Évi 35-40 koncertet ad, két szólólemeze jelent meg eddig, az elsőt BBC Music Magazine-díjra jelölték. 

Várkonyi Judit: Hogy lehet összeegyeztetni a művészi pályát három gyerek napi igényeivel? 

Marczi Mariann: Simán. Az élet egy csodálatos, izgalmas sűrűség. És hát nem vagyok egyedül, a párom és a nagyszülők segítenek. Hárman háromfelé indulnak reggel: oviba, általános iskolába és gimibe. A nagyfiam már önállóan jár, és a felsős is nagyjából, de ahhoz ragaszkodom, hogy ha zeneiskolába mennek, én szállítsam a hangszereket.

V.J.: Milyen hangszereket szállítmányozol? 

M.M.: Hegedűt, brácsát, gitárt és basszusgitárt – kétszakos mind a kettő. És mindketten írnak számokat, dalszövegeket, gyakorlatilag két CD-re elég lenne, amit eddig összehoztak. Sokféle zenét hallgatnak a barokktól a Sex Pistolsig, régi, amerikai dzsesszt is. A legnagyobb fiam most olvasta Presser könyvét és nagyon inspirálja ez az életút, azaz, hogy klasszikus zenei alapokkal könnyűzenei pályát fut be valaki.

Fotó: Lakos Gábor

V.J.: Előadóként rád is jellemző ez az eklektika. 

M.M.: Igaz. Ha csak az Évával való együttműködést szemléljük, volt már francia-magyar estünk, impresszionista szerzők műveiből válogattunk, főként olyanokat, melyek középpontjában női szereplők álltak – a kor alkotói gyakran visszanyúltak a görög mitológiai történetekhez. Ugyanakkor kifejezetten számunkra írt egy-egy darabot két kortárs szerző: Tornyai Péter és Balogh Máté is. Szonja álma című családi interaktív mesekoncertünket szerte az országban játszottuk.

V.J.: Szeptember 16-án este Óbudán, a Kiskorona7-ben lesz koncertetek Tiszta kabaré! címmel. Első blikkre azt gondoltam, ez egy „csajos” este, de fülledt éjszakákról, a lokálok világáról aligha beszélhetnénk, ha csak nőket idézne és nőknek szólna a válogatás.

M.M.: Tényleg van egy ilyen olvasata a műsornak, női szempontból is lehet közelíteni. De csavaros, mert nem épp a finom női vonal. Nanna, akit Éva megénekel, egy kurtizán, Kalóz Jenny pedig takarítónő, valójában azonban egy nagyhatalmú kalózkapitánynő, élet-halál ura. Kurt Weill dalainak szereplői. George pedig – Bolcom dalában – akit Gerogia-nak kell szólítani, valójában egy szűzlány, de mindezt úgy meséli el a dal, hogy „tölts magadnak még egy italt” közben. Férfiként megjelenik Surabaya Johnny is (Kurt Weill), vagy Black Max (Bolcom-dal) alvilági férfialakok, akikről a „nő” énekel – szerelemmel vagy éppen gyűlölettel…

Fotó: Pilcz Edina

V.J.: Közösen ötlitek ki Évával egy-egy műsor anyagát?

M.M.: Nagyon is közös, igen. A görög hősnők az én ötletem volt, Évi vágya volt Kurt Weill és Bolcom. Ezen az őszi estén a szövegeknek nagyon nagy jelentősége lesz, Évi egyik tanítványa, egy színészhallgató fog felolvasni, és Satie andalító zongoradarabjaira is lesz felolvasás.

V.J.: Sok szólókoncertet adsz. Egy énekessel dolgozni egész más feladat. Kíséretként fogod ezt fel vagy inkább duóként?

M.M.: Zenész vagyok és nem elégszem meg azzal, hogy csak a zeneirodalom bizonyos szegmenseivel foglalkozzak. A jó művek érdekelnek, mindegy, hogy szóló kompozíciók, kamaradarabok vagy éppen kíséret, mindig az adott keretben kell a saját szerepemet megformálni. Nagyon szeretek egyébként énekeseket kísérni, különösen, ha míves, finom dolgokat lehet megmutatni a saját szólamomban. Lehet jól kísérni, sokrétű, finom és részletgazdag technikával, az énekeshez maximálisan idomulva.

Fotó: Pilcz Edina

V.J.: Hogyan mutatnád be Bodrogi Évát? 

M.M.: A hivatalos bemutatás szerint Londonban végzett zeneakadémiát, és a Barefoot Musicians kortárs zenét játszó nemzetközi csapat alapító tagja. Sokoldalú zenész, és ami a legfőbb: értjük egymást. Évi szokta mondani:

„Mi nők, annyira sok mindenre képesek vagyunk! Ölelünk, szeretünk, gondoskodunk – s ha kell, felkészülünk és kiállunk a színpadra.”

Várkonyi Judit

(kezdőkép: Pilcz Edina)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük