A mellettem utazó nő fekete haja medúzacsápokhoz hasonlóan hullámzik a vállán.
Tekintete delejes, mélyreható. Ki tudja, ha hosszabban néznék a szemébe, még magam is kővé válnék, mint egy szerencsétlenül járt mitológiai hős. A karján hatalmas labirintust ábrázoló tetkó… Talán egy férfi ujjai szoktak bolyongani rajta, mint Thézeusz, a Minotaurusz barlangjában.
De a legszebb mégiscsak a két kézfején található szívecskés tetoválás.
Jobb oldalon ,,Mom” felirat egy szív rajzolata felett, azon a lágy, vékony bőrhártyás részen, ami a hüvelykujj és a mutatóujj tövénél húzódik. Bal oldalon ugyanezen a helyen ,,Dad” felirat. Szintén szívecskével alatta.
Az anyját jobbról öleli, az apját balról?
És vajon hová tetováltat majd akkor, ha beleszeret egy férfiba?
A mellkasára, a szív fölé? – merengek el magamban.
Csak ekkor veszem észre a vele szemben ülő nyolcéves forma kislányt. A nő most hozzáhajol, és megborzolja a haját:
– Lujzi! – súgja neki kedvesen.
A mozdulattól a dekoltázsán félrecsúszik a mélyen kivágott póló, és előbukkan egy szívtetkó, fölötte Lujzi szóval.
Ezek szerint a férfi nevét, akibe valaha még beleszeret, ide,
a szíve fölé nem fogja tudni odatetováltatni, mert a hely már foglalt.
Legfeljebb csak közvetlenül a szívére.
Finy Petra
