You are currently viewing Üzenet minden szexuálisan bántalmazott nőhöz – hozzád, hozzám, és azokhoz, akik még mindig félelemben élnek

Üzenet minden szexuálisan bántalmazott nőhöz – hozzád, hozzám, és azokhoz, akik még mindig félelemben élnek

  • Olvasási idő:olvasási idő: 4 perc
  • Bejegyzés kategória:#egyésmás
  • Ezen hozzászólások közzététele: 0 hozzászólás

A tavalyi #MeToo-kampány egy óriási lavinát indított el, boldog boldogtalan ,,coming outolt”, elmondva, hogy valamikor őt is szexuálisan zaklatták.

Ez a kampány nem csupán egy igazságlavinát indított el. Nem, sokkal többet annál, mint azt bárki is gondolná.

Az óriási küzdelem a megtorlásért

– vagy pontosabban, inkább az igazságtételért –

egy másik bombát is robbantott.

Csöndesebb moraja volt.

Azokhoz is eljutott a vihar szele, akik addig az információ elnyomásával éltek együtt.

Azoknak is felnyílt a szemük, akik addig vagy nem emlékeztek, vagy nem akartak emlékezni tudatosan, tudat alatt.

Akiket belülről emésztette AZ, amit rég eldobozoltak, és évtizedekkel későbbig sikerült megfelejtkezni róla.

Igen, ez nem csupán egy kampány volt a világban, ereje hatalmasabb volt minden természeti katasztrófánál.

És ha már kinyílt Pandora szelencéje és minden seb felszakadt, ha nyitva a világ szeme és jelenleg több nő küzd az emlék foszlányaival, érzéseivel, női mi voltjával , akkor van egy fontos dolog, amit meg kell értenie minden érintettnek:

NEM A TE HIBÁD!

NEM TE TEHETSZ RÓLA!

Azt kérded magadtól, miért pont te? S aztán rögtön utána azt: mit tehettem volna?

Hogyan védhettem volna ki?

Hogyan védhettem volna meg magamat?

Nos, a válasz: sehogy. 

Ha gyerek voltál, ha felnőtt, egy ilyen szörnyű cselekményt

sehogy nem lehet kivédeni.

Talán el lehet kerülni a legdurvább atrocitásokat, de már maga az eseménytől való megmenekülés is mély nyomot tud hagyni az emberben.

Perverzek, szatírok, pszichopaták, elmebetegek, vagy ‘csupán’ részegek szaladgálnak körülöttünk folyton a világban.

Nem élhetünk bezárva a négy fal közé, bármikor ki vagyunk téve 

bármilyen eseménynek.

Akik felül akarnak kerekedni rossz szándékkal rajtunk, azokat nem tudjuk legyőzni. Ismerjük el, aki bántani akar, az bántani fog minket.

Kérdezem én, miért magunkban keressük a hibát?!

Olyan ez, mintha magunkat okolnánk azért, mert eleredt az eső.

Nem! A feldolgozási folyamat drámai, rettentő hosszú és nehéz, de az első, a legelső és legfontosabb feladat, amit meg kell tennünk az, hogy tisztázzuk önmagunkban:

áldozattá váltunk, nem a mi saját gyengeségünk miatt történt meg a szörnyűség,

hanem egy másik ember gyengesége miatt.

A másik ember gyengesége sosem a mi hibánk!

Erős, határozott nők vagyunk, meg kell bocsájtani saját magunknak!

Csak ezután léphetünk a lelki

gyógyulás útjára.

Egy nőtársad

 

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?