Kedves szingli lány!

Ne haragudj, hogy csak így a semmiből megszólítalak! Azért merem megtenni, mert ismerlek valahonnan. Olyannyira ismerlek, hogy ha belenézek a tükörbe, te nézel vissza rám. Én, te vagyok.

Helyesebben csak voltam, hiszen alig két hónapja a kapcsolati státuszomban változás következett be, azóta az áll ott, párkapcsolatban élek.

De tudod, néha úgy érzem, semmi sem változott… Hogy én még valahol mindig szingli vagyok.

Hiszen annyira nagyon fájdalmasan ismerős minden mondatod. Én érzem azt az elkeseredettséget, amit most te érezhetsz. Hidd el, pontosan tudom, hol vagy most te, mert én is voltam ott, nem is olyan rég!

(És most, hogy így négyszemközt beszélünk, el merem mondani, van, amikor igenis attól félek, hogy visszakerülök ide.)

Nem azért írok, lásd, nekem milyen nagyon jó, vagy hogy hülye közhelyeket pufogtassak arról, hogy ne add fel sohasem… Vagyis tulajdonképpen de… Ezt fogom neked mondani, de egészen máshogy…

Nem tudom mi kell hozzá, hogy eljöjjön a társad. Nincs bevált recept. Igazán biztatót sem tudok neked mondani, mert nem lesz egyszerű.

Az elköltözés és a munkahely váltás után sem.

Tudom, mert én is ezt csináltam. Azt hittem, ha megoldom a beragadt élethelyzetem, akkor minden a helyére kerül az életemben. Aztán amikor megtettem, csak vártam a jutalmat. A jutalom meg nem akart jönni.

Sokkal később jött, és egészen máshogy. Kicsit sem úgy, ahogy én arra számítottam.

Már úgy voltam vele, hogy feladom. Hogy nem érdekel már, nem tudok többet hinni, hogy az, amit én szeretnék, az nem is létezik.

Tudod mit mondok?

Tényleg nem létezik.

Az elképzeléseim helyett én olyan jót kaptam, hogy azt a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. És nem, nem azon múlt, hogy elengedtem az elvárásaimat.

Fogalmam sincs, hogy min múlt…

Mert amikor ő jött, én úgy voltam vele, hogyha ő sem, akkor nem is kell nekem senki. Akkor elfogadom azt, hogy nem tudom hol van az én párom. Biztos, hogy rám talál majd valamikor, de már nem akarom.

Talán ez segített. Talán valami egészen más.

De még nincs vége: ha megérkezik, akkor is félelmetes lesz. Ez a mély szingliség nem tűnik el egyik pillanatról a másikra.

El sem akarod majd hinni, hogy ez tényleg igaz.

Az eddigi rossz tapasztalataidat fogod majd benne is látni, és attól fogsz félni, hogy mi lesz, ha ő is ugyanazt csinálja? Hogy mi lesz, ha majd ő is lelép? Amikor meg nem akar majd lelépni, akkor majd attól fogsz tartani: Hogy-hogy marad? Miért csinálja? Hogy szerethet így?

Esküvőre mész, és csokrot akarsz elkapni. Te még mindig hiszel.

Bármit is mondasz magadnak, és másoknak, az agyad leghátsó, legelhagyatottabb kis zugában még mindig ott él a remény.

Lemondani az összes álmodról és vágyadról, az lenne a könnyebb. Elhinni, hogy a világ gonosz, és borzasztó hely, ez a könnyebb.

Ahhoz kell a nagyobb bátorság, hogy mindig megmaradjon a hited.

Nem akarlak átverni, iszonyú nehéz lesz. Hiába tisztítod meg a karmád, még utána sem biztos, hogy itt lesz, akit neked szántak. De jön, ezt hidd el nekem! Nem tudom, hogy mikor fog odaérni hozzád, nem tudom, honnan fog jönni, de jön.

És most utálhatsz engem ezért a mondatért, de azért raktározd el a lelkedben!

Az összes növényedet szeretni fogja, és nem lesz többé honvágyad sem.

Romantikus filmeket meg csak azért nem fogsz nézni, mert a saját életed sokkal jobb lesz annál.

Kedves szingli lány! Örökre te sem maradsz szingli.

Ezt jobb, ha tudod.

H.
(3 és fél évig volt egyedülálló)

(kezdőkép: Unsplash)