…és megint megszűnt egy oldal és megint megszűnt egy csoport, ahol egy számomra értékes ember elmondta-elmesélte, hogy az ő tapasztalati szűrőjén keresztül, hogyan látja a világot.
Megint elvesztettem valamit, ami egyedi, megismételhetetlen és pont ezért volt érdekes, csodálatos és rengeteget lehetett belőle tanulni, gondolkodni rajta és fejlődni általa.
Elszomorít, mert az oldal megszűnésnek oka az emberi butaság – amit a legnagyobb bűnnek tartok a XXI. században.
Az a fajta butaság a legveszélyesebb, ami kinyilatkoztat, ami nem megértésen, elfogadáson alapul.
Az a fajta butaság a legveszélyesebb, ami betarthatatlan határkarókat üt le: ha valaki mást gondol ugyanarról, annak vesznie kell.
Az a fajta butaság a legveszélyesebb, ami pusztít és árt, mert értékeket tüntet el.
Az a fajta butaság a legveszélyesebb, ami nem ismeri a korlátait … de mind közül az a fajta butaság a legveszélyesebb, ami önhittségen alapszik és egy mesterséges buborékban tenyészik.
Nevezzük nevén: egy Facebook oldal vagy egy weboldal a szerzőjének a „nappali szobája”.
A vendéget minősíti, hogy leül e a kanapéra, esetleg odakucorodik a kandalló mellé, teát kortyolva vagy egy pohár finom bort iszogatva vagy lehányja a perzsát.
A vendéget minősíti, ha a vendéglátót zaklatni kezdi rögtön ott a nappaliban, vagy sunyi módon ordenáré üzenetet ír a vécé falára.
De az is lehet, hogy a vendég rájön: az élet bizony sokszínű. És ez a szín, mese, mondanivaló, vélemény nem egyezik az övével. Akkor vagy maradjon csendben, vagy szépen álljon fel és libbenjen ki az ajtón.
Görgessen.
Ám attól, hogy ő távozik, mások még szeretnék tovább hallgatni a „mesét”, ezért lehetőleg kifelé menet ne rúgja fel a kisasztalt, ahol a porcelán teáskanna meg a dekantáló áll.
Csakhogy a legtöbb Miss és Mr Önérzet az óriási igazságérzetétől vezérelve inkább odapiszkít egyet a szőnyegre, vagy kívülről graffitit mázol a ház falára, mondván: neki joga van a véleményéhez.
Kárt okoz, gőgből. Tör és zúz, mert neki „igaza van”. A sajátja.
A másé nem számít.
Nagyon sok vendéglátó erre becsukja az ajtót, mint most is.
Mi meg megint szegényebbek lettünk.
(kezdőkép: Unsplash)
