Elsőre egészen hülye ötletnek tűnt.
Felborítja a rutinomat, belassít, elválaszt a napi sodrástól –
aztán rájöttem, hogy hát nem erről kellene szóljon az ünnep?
Pontosan erről!?
Szerintem de.
És ha nincs net, nincs közösségi média, nincs ez az egész virtuális zsizsegés a háttérben, mindennek a folyamatos jelenléte,
akkor jobban tudok másra figyelni.
Mert nem terelődök el.
Így jobban figyelek a családomra.
A szerelmemre.
A szeretteimre, akik velem lehetnek és azokra is, akikre már csak emlékezhetem.
Figyelek az Ünnepre. A szokásokra és a megtartásukra, melyek mostanában furcsamód felértékelődtek számomra. Mi a fene, talán öregszem…
Figyelek a csendre.
A pihenésre, a saját gondolataimra, a békés együttlétre,
a kedvesem szavára, a gyerekem mozdulataira…
Szóval, tudjátok, aki akar, megtalál: van telefon, ha valami sürgős…
Ha pedig valami igazán fontos: arra ott a kapucsengő!
Kárpáti Kata
