A hagyományok szerint a karácsonyfát Vízkereszt ünnepén meg kell fosztani pompájától és átadni az ünnep helyét a következőnek, vagyis a farsangnak.
Idén én is elterveztem, hogy mivel szegénykém a fűtés miatt eléggé megroggyant már amúgy is, ezért lebontom. Pedig úgy nézegettem volna még!
Minden évben eszembe jutnak gyermekkorom karácsonyai. Amikor nemritkán Szenteste napján szereztük be a hatalmas erdei fenyőfánkat. Bár lehet, hogy csak gyerekként tűnt hatalmasnak és amúgy nem is volt az?!
Aztán amikor apukám elkezdte kibogozni
az újságpapírra feltekert égősort,
ami majd a következő karácsonyra nem fog összegubancolódni.
Nem, a fenéket nem…
Végül is némi idegeskedés után, de káprázatos pompájában állt a fa, amiben békés családi körben gyönyörködtünk utána Vízkeresztig.
Ez lenne a történet vége, ha így lett volna. De nem, nálunk nem így történt!
Valahogy soha nem sikerült leszednünk a fát úgy….február-márciusig?! Nem volt ritka eset. Szerencsére nem hullottak a tűlevelei, ez egy áldásos tulajdonsága ennek a fajtának.
Amikor lekerültek róla a díszek, akkor apukám kitette az erkélyre, hogy majd ledobjuk a másodikról, hogy el lehessen vinni a kukához. Hát igen, maaaaaajd ledobjuk.
Aztán persze a mindennapokban feledésbe is merült.
Elfért az erkélyen, enni nem kért, mi meg el voltunk foglalva a saját dolgainkkal. Aztán, úgy május-június tájékán már muszájnak mutatkozott megválni tőle, főleg, ha a melegben szerettük volna az erkélyt másra is használni.
Apukám mondta, hogy akkor ledobja nekünk a már szépen elszáradt fát,
mi pedig a tesóimmal húzzuk el a kukához.
Jajjj neeee…légyszi Papa…ez vérciki!
Hosszas kérlelés után megállapodtunk abban, hogy ha este, sötétedés után dobja le, akkor, de csak és kizárólag akkor elvontatjuk.
És csak bíztunk abban, hogy senki nem fog meglátni minket az ismerőseink közül.
Mert mégis milyen már, hogy nyáron szabadulunk meg a karácsonyfától?
Így, felnőtt fejjel már azt mondom viccesen, hogy tök menő, hiszen senkinek nem volt meg a fája ennyi ideig, csak nekünk!
Persze minden évben elhatároztuk, hogy jövőre majd úgy, mint mindenki, mi is a „megfelelő” időben dobjuk ki. De ez, mondanom sem kell, sosem sikerült…
Egyre azonban mindig is kíváncsi voltam:
mit gondolhattak a kukások, amikor meglátták a fánkat
június közepén?
Tomkó Bori
