Szégyen ide, szégyen oda, magassarkút én csak ünnepnapon húzok.

Mondjuk, akkor nagyon jól érzem magam benne, de nem tudnám elképzelni, hogy hétköznap is a tízcentisben tipegjek.

A kényelem és a praktikum a két tuti befutó nálam, meg az, hogy tudom:

tűsarok nélkül is lehetek nő, valódi nő.

Mindig is farmeres tornacipős csaj voltam, jobban szerettem a szolid, strasszmentes, fiúsabb cuccokat. Sosem éreztem jól magam csiniben, kivéve, ha az alkalom megkívánta. Alapesetben viszont egyszerűen feszélyez, nem szeretem, ha „ki vagyok dekorálva”.

Régebben sokszor meg is kaptam, hogy fiúnak vagyok öltözve.

A farmer, bakancs, pulcsi hármasban csak a hosszú hajam árulkodott arról, hogy rejlik bennem valami nőiesség…

Meg a viselkedésem. Mert azt sosem akartam fiúsra cserélni.

Mára viszont megtanultam azt, hogy a kényelmesebb és egyszerűbb stílust választva hogyan öltözködhetek lazán, de mégis divatosan, nőiesen, de mégsem közönségesen…

Nem kell sanyargatnunk magunkat, ha nem akarjuk, hisz máshogy is lehetünk nőiesek.

Mert a nőiesség

nem a tűsarok méretétől függ.

Belülről fakad.

Letisztultság, kifinomultság, igényesség és valódi kisugárzás. Ettől vagyunk mi igaziak.

Mert nőnek lenni lapos cipőben is lehet.

Néha jobban is…

Julia

(kezdőkép: Pixabay)