A hely, ami visszarepít az igazi értékekhez – a CsaládKa Vendégház és Állatudvarban jártunk

Amióta megszületett a kislányunk, főleg számít, hogy hova megyünk el pihenni. Úgy nézegetem a szálláshelyeket, hogy lehetőség szerint bababarát legyen és rendelkezzen valami plusszal, ami a gyereknek élmény.

Így akadtam rá legnagyobb szerencsénkre a CsaládKa Vendégház és Állatudvarra, Újlengyelben. Amikor megláttam a weboldalukat, azonnal tudtam, hogy ide hihamarabb el KELL mennünk!

Pont olyan, mint ami a mi kislányunknak a legideálisabb: nagyon sokféle állat van, jó levegő, külön apartman.

Bevallom őszintén, én magam sem szeretem a wellnesezős helyeket, így a kislányunkat sem szívesen viszem egyelőre olyan pancsolós szállodába, ahol sokan vannak.

Amikor pedig megérkeztünk Újlengyelbe és megláttam Janka ébredésből egy pillanat alatt széles mosolyra fakadó, csillogó szemű arcát, rögtön tudtam:

ezt szerettem volna érezni, látni rajta!

A CsaládKa tulajdonosa, Alíz várt minket és mindent megmutatott rögtön, pontról pontra ellátva minket a tudnivalókkal. Jankát persze a szöveg nem érdekelte, azonnal magáévá tette a terepet és szaladgálni kezdett a libák, kacsák között, akik épp szabadon sétálgattak.

Valamiért azt éreztem, hogy olyan, mintha egy rég nem látott rokonhoz jönnénk látogatóba,

pedig sosem találkoztunk még.

És ezt megerősítette az, hogy kora este megérkezett Magdi, aki az állatok gondozásáért, a vendégek ellátásáért tesz meg nap, mint nap mindent.

Magdi és a ház is az első nagy pirospontot azért a CsaládKás kekszért kapta, ami vendégváróként fogadott minket a házban. Jankának annyira ízlett, hogy a 3 nap alatt szinte csak azért ácsingózott! (És naná, hogy elkértem a receptet…)

De ahhoz, hogy a lehető legjobban tudjam nektek átadni a hely atmoszféráját, kifaggattam egy picit Alízt, a tulajdonost. Aki olyan lelkesedéssel, tűzzel a szemében mesélt a birtokról, hogy minden szavából a szeretet, a törődés áradt. Ez a tanya a szívük közepe.

Bori: Honnan jött a birtok, a vendégház ötlete?

Alíz: Eredetileg ez a birtok a férjem nagyszüleié volt, ők laktak itt életvitelszerűen. Gazdálkodtak, növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. Akkor a főépület és az istálló volt meg. 2013-ban a férjemnek szemet szúrt ez a régi birtok -mert időközben kikerült a család kezéből-, amit közel 20 évig nem is laktak, teljesen elhagyatott volt. És persze a szíve is megdobbant, akárhányszor erre járt, hogy hát mégiscsak ez a nagyszülőké volt. Megérdeklődte, mi a helyzet a portával és szerencsére éppen eladó volt.

Megvettük és 2014-ben elkezdtük felújítani. Családi gazdaságot álmodtunk meg, hogy legyen egy kis háztáji nekünk: tej, tojás, állatok, ilyesmi. De mivel nem igazán értettünk hozzá, szerettünk volna keresni egy olyan, idősebb házaspárt, akik értik ezeket a dolgokat, hogy vigyék ők a tanyát. Évekig kerestük ezt a házaspárt, de sajnos nem akadtunk rá.

Aztán végül egy bácsi járt ki évekig az állatokat etetni, gondozni.

Bori: De hogyan lett ebből vendégház?

Alíz: Mindenkinek ott motoszkált a fejében a gondolat már a legelejétől. Aztán úgy alakult, hogy az egyéb vállalkozásaink háttérbe szorultak 2021-ben, így azt mondtuk, hogy akkor most belevágunk. És nincsenek véletlenek, éppen szembe jött velem az interneten egy szállásfejlesztés csoport, aminek hatására teljesen belelkesültem.

Először a kis háznak álltunk neki, ami külön épült anno, amikor kerestük a tanyagondozó házaspárt. 2021 július elejére készült el és július közepére már fogadtunk is vendégeket.

Bori: És miért CsaládKa? Nekem nagyon tetszik, tényleg családias hangulatot áraszt már az elnevezés is.

Alíz: A férjem találta ki, nem túlbonyolítva az elnevezést. És ha átjön, amit a névvel üzenni szeretnénk, az a legjobb.

Janka bevette a házat

Bori: Kiknek terveztétek a CsaládKát elsősorban?

Alíz: Ez nagyon egyszerű volt, ugyanis mi magunk vagyunk a célcsoport, vagyis a kisgyermekes családok. A cél: visszacsöppenni a vidéki életbe, megtartva azt a kényelmet, ami ritka a vendégházaknál. A technikai kényelem viszont érdekes nálunk a megújuló napelemes rendszerrel. Vagyis nem tudjuk mindig garantálni ugyanazt a kényelmi fokozatot, viszont ad egy más szemléletet a birtoknak.

Ésszerűsíteni lehet, hogy tényleg milyen háztartási eszköz használatára van szükségünk.

Az, hogy kisebb öko-lábnyomot hagyunk a nyaralásunk után, az egy jó érzés szerintem.

Bori: A tanyán lévő állatok mind sajátok?

Alíz: A 95%-a igen. A vendégház előtt is megvolt már a nagy részük, de Magdi is bővítette az állatudvart saját példányokkal, pl. nyuszik, libák. De vannak tyúkok, kacsák, kecskék, lovak, póni, szamár, szürkemarhák is. 5 hektáron mozoghatnak szabadon az állatok, plusz 1 hektár a legelő számukra.

Bori: A pihenésen kívül még sok mindent lehet nálatok kipróbálni.

Alíz: Igen, a kicsiknek lehet pónilovagolni, van számukra „gyerekek kedvence uzsonnacsomag” is. Szeretnénk majd az erdőben programokat majd a családoknak. Van dézsafürdőnk, sütögetési lehetőség is. Az állatok nagy része egész nap elérhető, de vannak, akiket napi kétszer, vezetett etetéssel lehet megnézni.

Bori: Magdival, aki a tanya motorja, igaz?

Alíz: 2021 novemberében leszállt a mennyből az angyal, aki Magdi. Ő az, aki annyira ideillik a a tanyára, hogy jobbat el sem tudtunk volna képzelni nála. Szívét-lelkét ideteszi, mintha a sajátja lenne. A vendégekkel is nagyon hamar szót ért. Hihetetlen energiával rendelkezik, emellett olyan múltja van állatgondozás terén, hogy le a kalappal előtte.

Magdi és Janka nyuszit etetnek

Bori: Pedig ő sem ezzel foglalkozott eredetileg, azt mesélte. Hanem egyszercsak gondolt egyet és vett egy saját tanyát és életformát váltott.

Alíz: Igen, hihetetlen, amilyen lelkesedéssel, profizmussal van velünk. Egy óriási kincs nekünk és a tanyának.

Az pedig biztos, hogy ez a miliő terápiás hatással van mindenkire. A pörgős hétköznapokból ha ideérkezik valaki, akkor először furcsa is lehet neki, hogy gyakorlatilag itt nincs semmi. Közben pedig minden van itt. Csak le kell lassítani és élvezni. És nem szabad azt érezni, hogy „kell” valamit csinálni.

A CsaládKában nincs „kell”. Itt olyan értékek és kincsek vannak, melyek felbecsülhetetlenek.

Egy gyermek számára főleg. A mi kislányunk nem fél az állatoktól, szívta magába az élményt, önfeledten szaladgált a libák-kacsák között. A férjem pedig a legnagyobb természetességgel segített Magdinak az állatok, főleg a lovak etetésében. Olyannyira, hogy marasztalták is volna őt…

Zoli eteti a lovakat

A vendégház pedig pont olyan, mint amire egy kisgyermekes szülő vágyik. Minden felszereltség megvan a kávéfőzőtől az etetőszékig, amire csak szükségetek lehet. Abszolút baba- és gyermekbarát, és persze felnőttbarát is!

Ami nagyon-nagyon tetszett még, -a mindenen kívül- az a búboskemence. Ez is a meleg, családias hangulatot adja a helynek. Mivel éjszaka még picit hűvös volt, amikor itt jártunk, be kellett gyújtani. És az a finom meleg, amit árasztott, azt nem lehet szavakkal leírni. Az apartmanházban pedig oda is lehet ülni a szélére.

A búboskemence

Szóval télen is bátran meg lehet látogatni őket, de minden évszakban csodás a hely.

Igazán jó szívvel ajánljuk nektek a CsaládKa Vendégház és Állatudvart!

Az egész helyből árad a szeretet és a gondoskodás. Akinek volt vidéki nagymamája -vagy szeretett volna- azt érezheti, hogy itt újra otthonra lel…

Kis családunk a CsaládKában

Sajnáltuk, hogy véget ért az ott töltött idő, de biztosak vagyunk benne, hogy visszatérünk még.

Tomkó Bori
főszerkesztő

(A képek a szerző és a CsaládKa Vendégház tulajdona, felhasználásuk nem engedélyezett!)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük