Egy jó fröccs vagy szörp otthon készített szódával? Naná, hogy jöhet!

Talán minden családban van (legalább) egy valaki, aki szódával szereti a szörpöt vagy épp fröccs-kedvelő.

Ez nálunk sincs másképp, sőt többen csak magát a szódát, minden ízesítés nélkül kedvelik.

Régen nem volt kérdés, hogy milyet igyon az ember, hiszen jött a szikvizes ember és hozta a szódát.

Az elmúlt évtizedekben azonban sokat változott a világ és felcserélődött az utántöltős szóda a PET palackos ásványvízre.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nálunk a család férfi tagjai ódzkodnak a mai napig attól,

hogy ásványvízzel igyák a fröccsöt…

Még a szörp vagy az almafröccs elmegy vele, bár nekem a szívem vérzett mindig is azért, mennyi műanyagot termelünk ezáltal és mekkora ökológiai lábnyomot hagyunk. Sok helyen szerencsére van már olyan lehetőség, ahol szállítanak utántöltős hagyományos szódát, de általában maximum hetente szokták cserélni.

Így kapóra jött a lehetőség, hogy egy olyan verziót próbáljunk ki, ami mentesít a PET palackoktól, mégis bármikor rendelkezésre áll.

És ez nem más, mint a SodaStream szódagép.

 

Nálunk itthon a férjem és a nagylány előszeretettel isznak üdítőket, így már az első kipróbáláskor ujjongtak a kólának, amit a géppel készítettünk. A nagylány rögtön késztetést érzett, hogy citromkarikákat is tegyen bele, mert ha már lúd, akkor legyen kövér és legyen olyan élmény, mintha étteremben inná az üdítőt. Mert mégsem palackból kellett kitölteni ugye…

A másik boldog pillanatot pedig a szüleimnek okoztam egy ilyen géppel, akik világ életükben szódáztak, az utóbbi időben pedig szénsavas vizet vásároltak. És pont a minap panaszkodtak, hogy amit eddig vetek, azt hirtelen nem lehet kapni, valószínűleg kivonták a forgalomból. Amikor meglátták a gépet, apukám rögtön felkiáltott:

-Pont ilyen van a Józsiéknak is! Háromszor szokta megnyomni mindig…

Nagyot nevettem, de egyben boldog is voltam, mert abszolút nem ódzkodtak tőle, sőt! Ha a barátaiknak ilyen van és ott már bejött, akkor minden oké. Rögtön össze is raktuk és gyártottunk egy üveggel, aztán megnéztük a neten, hol tudnak majd patront cserélni bele.

A megnyomások száma pedig azt jelenti, milyen erősségű legyen a szódánk. A háromszori az olyan kellemesen szénsavas. Pont olyan, mint a barátoknál…

Kíváncsiságból leteszteltem pár óra múlva, hogy marad-e benne szénsav a többszöri palacknyitás ellenére és jelentem: igen!

Ami érdekes, hogy a SodaStream 2008 óta van Magyarországon -hogy én erről miért nem tudtam eddig?!- és 2021 óta pedig már a népszerű PepsiCo ízekből (Pepsi, Pepsi Max, 7Up, 7UpFree, Mirinda, Mirinda Light) is előállíthatók otthon ízletes és frissítő üdítők.

Számítások szerint egyetlenegy, a SodaStreamhez alapból kínált szénsavasító palackkal három éven keresztül mintegy 2500 PET-palacktól óvhatjuk meg a bolygót.

Ez azt jelenti, hogy legalább ennyi műanyag-palack legyártása válik feleslegessé.

A szódavíz készítő gépeket rendeltetésszerű használat esetén ráadásul nem kell karbantartani és a legtöbb modell nem igényel elektromos áramot, a mieink sem. Mindössze a bennük használt CO2-patront kell időnként cserélni, amellyel 60-80 liter szóda készíthető a szénsaverősségtől függően.

Fontos viszont, hogy ezeket a gyári patronokat csak és kizárólag SodaStream logóval ellátott CO2-patronokra cseréljük, ellenkező esetben ellenkező esetben a készülék megfelelő működése nem garantálható. Így rögtön azt is megnéztem a szüleimnek a neten, hol tudják majd cserélni. Szerencsére nagyon sok helyen lehet cserélni, nem kell külön elzarándokolni értük a világ végére valami eldugott kis helyre.

Szóval reklám ide vagy oda, nekünk családilag nagyon bevált ez a cucc!

Akárhányszor megyünk a szüleimhez, mindig rákérdezek, használjátok? Ők pedig szinte felháborodva vágják rá, hogy „Naná! Csak ezt használjuk azóta. Kérsz kislányom?”

De vajon akkor is népszerű italnak számítana-e idehaza a szóda, ha Jedlik Ányos nem jön rá az 1820-as években a szikvízgyártás mikéntjére?

Viszont talán ezt az 5 kevéssé ismert tényt még nem tudtátok a hazai szódafogyasztás történetéből:

1.Az utántölthető palackozott szódavizet első ízben Say Rudolf, a Szentháromság gyógyszertár gyógyszerésze kezdte el árulni kereskedelmi forgalomban idehaza 1872-ben. Emlékét egy részletes árlistát tartalmazó hirdetés is őrzi, ami a „Székesfejérvár” című folyóiratban jelent meg 1872. május 5-én. Egy kisebb szódásszifon töltése 8, míg egy nagyobb szifoné 12 krajcárba került. Érdekesség, hogy Say Rudolf nemcsak szénsavas vizet, hanem ízesített szódát is árult citromos, illetve málnás ízesítésben.

2.A szódavíz készítésére és tárolására vonatkozóan I. Ferenc József uralkodása idején, 1895-ben lépett életbe az első szigorú törvény. Ez többek között szabályozta azt, hogy ki gyárthat szénsavas vizet, illetve azt is, hogy milyen anyagokból készülhetett a szódásszifon. Eszerint a szódavizet csak olyan palackokba volt szabad tölteni, amelyeknél a szifonkupak üvegből, porcelánból, vagy fémet nem tartalmazó vulkanizált kaucsukból készült. Első ízben írták elő a kötelező minőségellenőrzést mind a tisztaságra, mind a gyártástechnológiára vonatkozóan, amelyet a város főorvosának, illetve rendőrfőkapitányának kellett gyakorolnia.

3.1899-ben Budapesten bevezették a szikvízadót, ennek következtében pedig a frissítő ital palackonként egy krajcárral drágább lett. A döntést azzal indokolták, hogy a szódavíz az akkori felfogás szerint a gazdagok itala volt, de a szikvízgyárosok pont azzal érveltek, hogy a szódavizet a szegényebbek fogyasztották a századfordulón, a tehetősebb italának pedig inkább a pezsgő számított ebben az időben.

4.A ’60-as évektől kezdődően kezdtek elterjedni idehaza a cserélhető szénsavasító patronokkal rendelkező szódásszifonok. Az első „autoszifonok” még üvegből készültek, majd az alumínium ipar fejlődésével lehetővé vált az alumíniumból készült, dizájnos szódásszifonok kifejlesztése.

5.Bár a magyarok már évtizedekkel ezelőtt is előszeretettel fogyasztották a szódát otthon, éttermekben, vagy autóbuszállomásokon, a legtöbb szénsavas vizet naponta minden bizonnyal a Csepel Művek munkásai hörpintették fel. Korabeli újságcikkek szerint 1984-ben, a nyári időszakban napi 5-8 liter szódavizet is megittak, de azok, akik közvetlenül a vaskemencék mellett dolgoztak, még ennél is többet el tudtak fogyasztani a munkaidő alatt.

Nincs más hátra kedves olvasók, mint visszatérni az igazi szódához

és inni belőle egy jó kis házi szörpöt vagy egy frissítő fröccsöt!

Tomkó Bori

(képek: SodaStream, Tomkó Bori)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.