Manapság már alig van olyan ember a földön, akinek ne lenne valamilyen egészségügyi problémája, ami étkezéssel kapcsolatos.
Úgy gondoltam, kicsit járjunk ennek utána mélyebben, és a végén megosztanám veletek én is saját tapasztalataimat.
Mielőtt tovább mennénk, tisztázzuk az ételallergia és ételintolerancia között a különbséget, mivel aki nem elég járatos ezekben a témákban, hajlamos a két fogalmat egy kalap alá venni.
Az ételintolerancia a legrosszabb esetben is csak kellemetlen diszkomfortérzetet okoz, ami lehet haspuffadás, hasmenés, fejfájás, fokozott gázképződés és ízületi panasz.
Ezzel szemben az ételallergia esetén a szervezet bizonyos ételeket, összetevőket káros anyagként azonosít, és az immunrendszer ellenanyagot kezd termelni ellenük. Ilyenkor az allergiás reakció azonnali tüneteket produkál, ami a kevésbé súlyostól az életveszélyesig terjedhet. Az allergiás tünetek olykor a bélrendszertől távoli testtájékon is megjelenthetnek, ezért előfordulhat, hogy sokan más betegség tünetével azonosítják.
Az egyik leggyakoribb intolerancia szerintem a tejben lévő tejcukrot és a tejfehérjét érinti. Szinte nincs olyan ember a környezetemben, aki ne szenvedne legalább az egyik fajtától. Jobbik eset, ha valaki „csak” a tejcukrot nem tudja megemészteni, mert arra létezik laktáz tabletta, amit bekaphatsz étkezés előtt, és jó esetben már nem is fog gondot okoznia tejtermék fogyasztása.
A kicsit rosszabb verzió a tejfehérje, mert arra nincs tabletta vagy más „gyógymód”, egyszerűen csak a teljes tejtermék elkerülése. Nos, én is pontosan ebben a cipőben járok… és ha ez nem lenne elég, még társul hozzá a gluténintolerancia is.
Azért nem cöliákiát írok, mert hivatalosan soha nem támasztotta alá semmi, hogy nekem ez a problémám lenne, viszont nagyjából 2012-2013 környékén egyre rosszabbul kezdtem magam érezni. Nem voltam túl jó lelkiállapotban sem, így első körben ennek a számlájára írtam. De akkor sem javult, amikor már kezdett helyreállni a lelki békém.
Állandósult a haspuffadás, hasi fájdalom, rosszkedv és aztán csatlakozott hozzá az állandó hasmenés is. A vizsgálatok a tejcukor érzékenységen kívül semmit nem mutattak ki (még egy teljes ételallergia teszt sem), de a problémáim nem javultak, ezért kénytelen voltam a magam kezébe venni az irányítást.
Mivel kipróbáltam több diétát, de egyik sem használt, végső elkeseredettségemben a paleo felé fordultam.
Egy új élet – A paleo
Amit én akkor tudtam róla: nem fogyaszthatok gabonaféléket, hüvelyeseket, burgonyát, étolajat, finomított cukrokat, keményítő tartalmú ételeket és készételeket. A legnehezebbet nekem a rizsről és a krumpliról való lemondás jelentette.
Ezzel szemben fogyaszthattam salátákat, magvakat, magból készült liszteket, sok húst, zöldséget, tojást, édesburgonyát és magtejeket.
Háááát, megmondom nektek őszintén, amilyen nagy volt az elhatározás, olyannyira szenvedtem meg vele akkoriban. Ma már szinte minden sarkon belefuthatsz egy olyan bioboltba, ahol paleo termékeket lehet vásárolni, de 2013-ban ez még korántsem volt így. Abban az évben kezdett elterjedni ez az irányzat, alig néhány recept volt elérhető a neten, és ezek a receptek is hagytak bőven kivetnivalót maguk után. No és nem elhanyagolható szempont volt az sem, hogy olyan csillagászati áron mozogtak az árak, hogy kétszer meggondolta az ember, hogy mit is vásároljon. Azt azért megjegyezném, hogy ma sincs másképp…
Szóval nem volt mit tenni, belevetettem magam a magok, a maglisztek és a töménytelen mennyiségű tojás világába, és száműztem minden gabonát, cukrot és finomított élelmiszert. Kvázi ott álltam a semmivel a kezemben. Volt, hogy napokig alig ettem, mert amit készítettem, az úgy, egy az egyben ment a kukába.
Nagyjából egy hónapomba telt, mire valamirevaló ételeket tudtam készíteni. Viszont nem adtam fel, és annyira belejöttem, hogy aztán elkezdtem paleo receptekkel blogot írni. Megtanultam, hogyan kell pékárut és sütit sütni, milyen főételeket készítsek, ami beleillik ebbe az életmódba. Azért halkan megsúgom, hogy néha elcsábultam, és ettem egy-egy adag rizst vagy krumplit.
A paleo sem csodaszer
A paleo „karrieremnek” akkor intettem könnyes búcsút, amikor terhes lettem az első gyermekemmel, mert minden egyes maglisztből készült élelmiszertől elviselhetetlen hányingerem támadt. Dorka lányom nem díjazta azokat az ételeket. Így néhány gyenge próbálkozás után, hogy hátha visszatérhetek a normál lisztek ételekhez – nem tudom, mit gondoltam –, átváltottam a „sima” gluténmentes étrendre.
No nem mintha ez olcsóbb és könnyebb lenne. De már volt a kezemben olyan tudás, amit át tudtam forgatni erre az életmódra. Most már tudom, milyen arányban kell a különféle liszteket használni, melyikhez mennyi víz kell, mit mivel tudok helyettesíteni. Állandóan kísérletezek, milyen kakaós csigát, pogácsát, kenyeret, zsemlét tudok sütni és kivétel nélkül minden családi alkalomra én készítem a glutén-és tejmentes tortákat is.
A legnagyobb kritikusaim a gyerekek: ha nekik ízlik, és azt mondják, „anya, soha többet ne vegyünk semmit, mert az a legfinomabb, amit te csinálsz”, nekem a legnagyobb dicséret, hogy sikerült olyat alkotni végül, ami még az én extra finnyás gyerekeimnek is a „legjobb” a világon.
Néha el kell előlük dugdosnom a gluténmentes zsemlémet, mert mind felfalnák, én meg éhen halnék a végén… és utána ki sütne nekik másikat? Ördögi egy kör ez…
Gluténmentesen élni
A gluténmentes étrend annyira az életem, életünk része lett, hogy amit csak tehetünk, így fogyasztunk, és azt, amit én készítek. Mindenki nagyon szereti őket. Az egyik nagy kedvenc a palacsinta, ami elmondásuk szerint jobb, mint az eredeti… a két legnagyobb lányunk (Lili és Dorka) együltő helyében megevett belőle fejenként kilencet!!!
Anyukám meg panaszkodott, hogy az övé bezzeg nem fogy így… hát… mert az nem volt gluténmentes. A másik verhetetlen kedvenc, amin szinte verekedés folyik, kinek mennyi jusson, az a császármorzsa. A férjem szerint nincs ennél jobb desszert.
Úgy gondoltam, ezt a receptet veletek is megosztom, próbáljátok ki, kóstoljátok meg.
Császármorzsa rizsdarából
Hozzávalók:
20 dkg rizsdara
3,5 dl növényi tej
1 csomag vaníliás cukor
2 ek cukor vagy cukorhelyettesítő
3 db tojás
citromhéj (opcionális)
zsiradék a sütéshez
A rizsdarát beáztatjuk a növényi tejbe. Ameddig állni hagyjuk, elkészítjük a többit: a tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd a három tojássárgáját is fehéredésig keverjük a cukorral, és a végén belereszeljük a citromhéjat. A tejes-rizsdarás masszába beleöntjük a tojássárgájás keveréket, majd beleforgatjuk a felvert habot.
A serpenyőbe olajat öntünk (lehet vajat is használni, ha nem tejérzékeny valaki, vagy kókuszzsírt), és ha felforrósodott, beleöntjük az egész masszát. Fakanállal apró darabokra szaggatjuk, és addig sütjük, még aranybarna nem lesz. Mi házi baracklekvárral fogyasztjuk.
Jó étvágyat!
