A négy fal közötti élet sok olyan teendőre is több időt ad most, amivel szívesen töltöm én is az időm.

Végre elkezdtem aktívan főzni, alkotni a konyhában családi receptek és hagyományok alapján, birtokba vettem a „cucina-t”, s nagy olaszos dinamikával belevágtam az olasz konyhaművészetbe.

Olaszországban a főzés és az ételek szeretete, a jó és friss alapanyagok használata

életünk szerves része.

Ehhez ráadásul jelentős „háttérországot” jelent a mi gyönyörű régiónk – FRIULI, ahol a mezőgazdaság, a halászat virágzik és megannyi családi agriturismo-ból szerezhetjük be a sok finomságot.

Mi egy olyan igazán nagyon családias térség vagyunk, többgenerációs nagy „familiákkal”, megannyi remek és fantasztikus kis gazdasággal, virágzó sajt manufaktúrákkal, sonkalelőhelyekkel körülvéve. Nálunk érték a jó és a tiszta, a helyben termelt élelmiszerek mögött pedig tényleg csoda emberek és családok vannak.

A „zéró km” ízek, melyek itt a mi kis térségünkben teremnek, megannyi család szívét–lelkét is az asztalra hozzák nekünk, mert sokukat ismerjük és tudjuk milyen gonddal termesztik a sok finomságot nekünk. Nálunk nagyon fontos az a tudat, hogy az alapanyagokat bizony megbecsüljük, mert tiszteljük a munkát mögötte és helyit vásárolunk, mert tudjuk, mennyi minden van mögötte.

A zöldségesek nálunk telis-tele vannak friss, helyi finomságokkal, mert a térség nagyon gazdag mezőgazdasági értékekben. Remek a talaj, melyhez hozzájárul a friss hegyi levegő, a megannyi csodás ásványos tiszta folyó és az amúgy is párás éghajlat a tengerek miatt. Nálunk októberben és márciusban sok eső esik. Friuli mindig olyan mesés szép zöld térség, hogy szinte harapni lehet, így mióta itt élünk, boldogan vetem magam bele a térség gasztronómiájába is, kutatom a jobbnál jobba alapanyagokat, a dombok adta megannyi fűszernövényt, tanulom el az étel és ital párosításokat, s főzöm a családom, a rokonok és sokunk mesés receptjeit.

Az „espresso” ételek nekem olyanok, mint az igazi kis forró fekete, gyorsan érkezik, de az élmény maradandó. Az ízek összhangban vannak, tudjuk mit eszünk, semmi furcsa ízharmónia nem keveredik az élménybe. Ezek az ételek hamar elkészíthetőek, nem kell hozzájuk túl nagy konyhai „felvonulás” s igazán élvezhető kis finomságok lesznek belőlük.

Az igazán jó olasz ételhez sosem kell túl sok bonyolult alapanyag,

mi szeretjük a jót egyszerűen, ízesen, s mivel egy családi asztalnál eleve több fogás van: antipasti, primi, secondi és dolci, eleve mire mindent végigeszünk, az a kánaán önmaga. Az étkezések között sokszor van zöldsaláta sok balzsamecettel, s megannyi más finomsággal, az antipastik általában mindig sonkák, sajtok vagy szezonális zöldségek, de akár halas finomságok is lehetnek. Az elsőétel, a primi általában mindig valamilyen pasta, míg a secondi húsétel, s persze mindezek után jönnek az édes élet pillérei is, mert az ugye elmaradhatatlan.

Az elkövetkező írásaimban 3 nagyon könnyen elkészíthető dolgot hozok majd nektek, melyek kapcsán várom majd az elkészült képeket nagy szeretettel, az Egy kis Itália zárt csoportban is, ahol egymással nagyon sok klassz receptet és sok más pozitív hírt osztunk meg. Emellett pedig a napi színes, illatos, ízes boldogságmorzsákat, az Egy kis Itália főoldalon követhetitek.

Elsőként jöjjön espresso gyors módra, az én „LUSTA PIZZÁM” receptje, amit imádok, mert gyorsan elkészíthető, isteni ropogós, puha és könnyű tészta, amit sokszor készítek el, a család örömére. (A citrom pedig Nonna titka, így boldogan és örömmel árulom ezt is el – mert ezt ő tanította nekem).

Egy kis Itália „LUSTA PIZZA”-ja

Ezekre van szükség:

½ kg lehetőség szerinti „0”ás vagy sima „pizza” (vagy teljeskiőrlésű) liszt is
3 dl langyos víz
3-4 evőkanál olívaolaj
25 gramm friss élesztő
egy kisebb kanál só
barnacukor
és egy pár csepp citrom.

Elkészítése:

először a langyos vízben felfuttatjuk az élesztőt, majd hozzátesszük az olajat, sót és cukrot, pár csepp facsart citromot, s félretesszük egy kicsit pihenni.

Közben a lisztet kiszitáljuk és körkörös mozdulatokkal áthempergetjük a kezünk alatt, majd egy nagyobb kis buckát formázunk belőle, amiben három mélyedést csinálunk és miután az élesztős–olívás–cukros–sós „oldatunk” legalább pihent 15 percet, a lyukacskákat megtöltjük.

Majd szép lassú mozdulatokkal elkezdjük összeereszteni a lisztet és a folyadékos részt, lassú, egymásra hajtogatott mozdulatokkal.

Nagyon fontos, hogy ez lehet tálban, lehet gyúródeszkán, a lényeg, hogy a folyadékos résznek kellemes kis gödröket formázzunk. Nonna szerint és véleményem szerint is a legjobb, ha sokáig dolgozunk, kézzel a tésztán. Sokáig dagasztjuk és gyúrjuk. Mindig hajtogassuk egymásra és össze, mert úgy nagyon szép lesz majd a szerkezete.

Majd, ha lehet, tegyük félre akár egy napra is kelni, akár hűtőbe, hűvösebb helyre, letakarni, de ha csak 1-2 órát már tudjátok keleszteni, az is szuper, a friss élesztőtől nagyon szépen fog megkelni.

Amikor megkelt, érdemes újragyúrni és szépen egy tepsibe rendezni a kinyújtott tésztát, amiből alapvetően 4 szépséges szeletünk lesz.

„Díszítéshez” paradicsom szószt javasolok, igazi „Bufala Mozzarella-t”, egy kis articsókát én mindig szívesen teszek rá, valamint peperoni paprikát, olívabogyót, húskedvelők pedig tehetnek rá pikáns szalámit is esetleg.

Az igazi olasz pizzákon nincs túl sokféle alapanyag, a lényeg, hogy minden a lehető legfrissebb legyen.

Érdemes mindig addig sütni, amikor a széle is szépen egy kicsit megpirul, de persze ezt közben lehet majd ellenőrizni is. Mi általában 180 fokos sütőbe tesszük és kb. 40-45, néha 50 percre is, de fontos, hogy légkeverés nélkül sütjük!!!! (sokkal egységesebben sül így és kevésbé fog megégni rajta minden feltét.)

További valódi itáliai finomságokat és olasz életérzést találtok az Egy kis Itália Facebook oldalon és zárt csoportban találhattok!

Jó étvágyat kívánok! Buon appetito!

Semperger-Sommariva Kinga
Egy kis Itália – Boldogságmorzsák nap mint nap, – Olaszország titkos vidékeiről

(A képek a szerző tulajdonát képezik, megosztásuk csak forrásmegjelöléssel engedélyezett.)