Furcsa érzés, amikor az ember elviszi oda a gyermekét, ahol ő sok időt töltött korábban. Legyen az a régi óvodája, iskolája, lakhelye.
Engem is furcsa érzés kerített hatalmába, amikor a most 1,5 éves kislányomat elvittem magammal abba a városba, ahol a főiskolás évekkel együtt 16 évig éltem.
Ez a város pedig Esztergom.
(Az unokahúgom anno Borigomnak hívta, mert azt mondta, ő egyetlen Esztert sem ismer ott…)
Az elmúlt pár évben nem jártam ott, nem volt apropója, no meg a pandémia miatt sem mozdultam ki nagyon. Most pedig már elég nagy a kiscsaj ahhoz, hogy élvezni is tudta az ottlétet.
Mindig fennáll a veszélye -bármennyi időt is töltök ott-, hogy hazaérkezésemkor kapom a telefonokat, üzeneteket, hogy „És nekem miért nem szóltál, hogy jössz?”.
Pont emiatt próbálom úgy intézni a programokat, hogy akiknek szólok, azokkal biztosan el tudjak tölteni pár órát.
Szerencsére Esztergom nem a világ vége, ezért gyakrabban is meg tudjuk majd látogatni, ha a körülmények is adottak lesznek.
De vajon mi fér bele 2 napba a királyi városban, ha esetleg arra vennétek az irányt?
Szeretnék adni pár jó tippet, ami kisgyerekkel is élvezetessé teszi az ottlétet:
Szállás gyanánt számomra nem volt kérdés, mit válasszak: a volt főiskolai kollégiumomat természetesen, ami most már a Hotel Adalbert – Szent Tamás ház. Izgultam, vajon mi fogad azon a helyen, ahova annyi de annyi emlék köt…
De nem csalódtam, sőt! Méltó utódot kapott a hely, a 3 csillag szerintem kevés is érte. Kényelmes, kulturált, zuhanyzós szobákat alakítottak ki a régiek helyén, a porta és irodarész a földszinten pedig recepció-hall és étkező lett. De azért a folyosókon a társalgók is megmaradtak, nyilván új dizájnt kapva. Jesszus, mennyit időztünk ezeken a helyeken!
Janka azonnal otthon érezte magát és persze a nagy ágyat is ki kellett rögtön próbálnia. Jelentem: kényelmessé nyilvánította! Úgy szaladgált a hotelben, mintha már járt volna ott.
Számomra elengedhetetlenül fontos, hogy egy szállás komfortos, kényelmes és persze gyerekbarát legyen. Egy valamire nem készültem: este ő a barátaimnál bevacsorázott, én pedig balga módon nem (még korán volt nekem), aztán pedig így maradtam, ugyanis már nem tudtam elmenni vásárolni. Viszont volt nálunk gyereknasi, amiből befaltam egy gyümölcsszeletet, hogy reggeliig kihúzzam.
A reggelizőhelyeket legközelebb fogjuk tesztelni, mert a szállásunkhoz tartozott ez is, ami svédasztalos és bőséges volt. Minden igényünket maximálisan kielégítette, hideg-meleg fogásokkal, üdítőkkel, kávéval, péksüteményekkel. A személyzet pedig módfelett kedves volt és nem csak azért, mert Janka szívesen beszállt volna a takarításba…
Ebédre és vacsorára több jó vendéglátóhely közül is lehet választani, árfekvéstől függően a kifőzdétől a trendi-fenszi helyekig. Utóbbit kisgyerekkel meghagytuk most másoknak, de 2 helyet jó szívvel ajánlok:
-a Fekete Sas Gyorsétkezde már akkor is működött, amikor még ott éltem, így pontosan tudtam, hogy hova megyünk és mire számítsak. A választék bőséges, az árak barátiak, a minőség jó. Többféle ételt is választottam, mindegyik ízlett a kiscsajomnak is.
Tipp: ha 12 körül mész, akkor lehet, hogy többet kell sorban állni, mert a hely elég népszerű a helyiek között is, sokan töltik itt az ebédidejüket vagy épp elviszik magukkal az ételt. Hozzájuk csak ebédelni tudsz beugrani.
Viszont az étkezdével egy épületben található a Fekete Sas Motel is, ahol szintén lehet szállást foglalni.
-egy régi kedves ismerősöm, Vidra Péter nyitott egy éttermet pár évvel ezelőtt. Nagyon kíváncsi voltam rá, mert ahogy én eredetileg nem újságíró vagyok, úgy Peti sem volt chef. De a közös bennünk, hogy szerelem munkánk lett mindkettőnknek valami olyasmiből, amit szívvel-lélekkel csináltunk hobbiként.
Peti étterme a Rózsakert Étterem, ami Víziváros szívében, a Duna partján található.
Csodás panoráma, terasz és benti fogyasztási lehetőség. Mivel nagyon meleg volt, a bentit választottuk, de persze a kislányomnak mehetnékje volt folyamatosan, főleg hogy egy kiskutya vendég is volt a teraszon…
Először dilemmáztam, hogy külön rendeljek-e Jankának ételt, de aztán -mivel mindent eszik- úgy döntöttem, hogy egyet eszünk ketten. És mi lett a vége?
Még ketten is jóllaktunk a fogásokkal, melyeket a chef segített kiválasztani nekünk:
Hideg meggyleves rózsaborsos túrógombóccal, Fogasfilé zöldborsó rizottóval, Epres linzer. És házi eperszörpöt ittunk mindketten hozzá.
Az ételek kiválóak, Janka mindegyikből tudott és akart is enni. Én meg ebéd után alig tudtam feltolni a hotelhez a babakocsit, annyira tele voltam a finomságokkal.
De ha még van ereje az embernek, akkor átsétálhat a Mária Valéria hídon is, egészen Párkányig, ahonnan -bár furán hangzik- a legszebb kilátás nyílik az Esztergomi Bazilikára.
Ha jó az idő, akkor persze lehet strandolni is, erre több lehetőség is van: van egy „retro” strand egy medencével, büfével -személy szerint nekem ez jobban bejön- , illetve van egy élményfürdő is.
Látnivalókban pedig bővelkedik a város. Természetesen ajánlott a Bazilika és a mellette található Vár meglátogatása, illetve érdeklődéstől függően sok múzeum közül is választhatunk. A Keresztény Múzeumban egyébként nagymamám gimnáziumi osztálytársának, Erdélyi Zsuzsanna néprajztudósnak a gyűjteménye is látható.
A Duna Múzeum nagy kedvencem, ott kicsiknek és nagyoknak is van érdekesség. Nem lehet megunni!
A Szent Tamás-hegyre is érdemes felkaptatni, onnan is pazar a kilátás a városra.
De egy séta a Kis-Duna-parton is nagyon éri, főleg ha a másfél éves gyereked fagyizás után nem akar beülni a babakocsiba és elkezd szaladni előled (szerencsére autók nem járnak itt). A járókelők meg mosolyognak rajtad, mert mindennel próbálkozol…
Amióta nem jártam a városban, sok változás történt: felújítottak sok épületet, nyílt több színvonalas étterem, kávézó is.
Egy szívfájdalmam azért volt: a régi strandnál volt 2 büfé, ahol a világ legeslegfinomabb melegszendvicsét lehetett kapni. Na, ezt a helyet ledózerolták. Pedig már készültem, hogy eszem egy isteni finom szenyát itt.
A jó hír pedig az, hogy a legtöbb általam említett helyet rosszabb idő esetén is meg lehet látogatni, szóval ideális úti cél Esztergom, minden évszakban!
Tomkó Bori
főszerkesztő
(képek forrása: saját fotók, Hotel Adalbert-szent Tamás ház, Feketes Sas)
