Tudom, menjek tanyára, ha nem bírom az embereket.
Nem írom a település nevét, nehogy legyere körbenézni… Inkább belecsapok a lecsóba.
Szóval éppen tanyára mennék, de könyörgöm, ez tanya volt több, mint 40 éve, és mióta én ide járok 15 éve is az volt. Csendes kis stranddal az utca végén. A víz nem vonz, úszni nem tudok, a nyílt víztől pedig igencsak félek.
Balaton legkisebb települése. Egyszer még azt fontolgattam, hogy írok róla, többen ismerjék meg, de ma már erről letettem. A régi – igaz kissé lepukkant, de nagyon jól működő – strandot egy modern beruházás váltotta fel, ami… hogy tiszta legyen a nyugalom e festői szépségű tájon, „már csak egy óriáskerék hiányzik” kategóriás.
Csütörtöktől jó, ha eljutsz élve a sarokig az utcában. Tömegnyomor, autók autók hátán. A lakó-pihenő övezet tábla kint van a vasútnál, amit nem old fel semmi más tábla, csak
a sok agyroggyant ember úgy gondolja, messze van már az a tábla
vagy észre sem vette a hiper-szuper dzsipből, amiben
bömböl a zene, és természetesen a gázpedál is tövig nyomható…
Lakó-pihenő övezetben ugye így kell? Majd a satufék a strand előtt. Jól csinálja, nem?
Szerintem nem, és a babakocsival-gyerekkel közlekedők szerint sem, és bicajozó gyermek-felnőtt-emberi példányok szerint sem. Elmondom, ha így jössz a Balcsira, a helyiek nem fognak szeretni, és megjegyzik az autód, téged, és az nem jó.
Figyelmes emberek. Tudom, menjek tanyára.
Egyirányú utca, lefelé a vízhez. Ugye, ha az autóm eleje az iránynak megfelelően néz, én tolathatok? Egy irányba néz, nem? Szóval tolatnak, és közben gyors hajtanak a vízig. Remélem, egyszer találkoznak. Nem, cseppet sem vagyok rosszindulatú, de a bunkó, viselkedni nem tudó emberektől már kikészültem.
„Egyszer nyaralunk” van,
de ez valami hányinger..
Tudom, menjek tanyára.
Mindenhova berobban a nyitás, a nagybetűs élet, csak a helyieket nem kérdik meg, hogy kérik-e? Minek, az csak helyi, üzemeltesse a boltot, hordja el a szemetet azok után, akik éppen berobbantak, vagy éppen „egyszer nyaralnak”. Így kell ezt, jó magyar módra.
Tudom, menjek tanyára.
Meséltem már a mama szeme fényéről? Aki olyan ügyes, hogy a 600 méteres utcában az aszfalton végigpattogtatja a labdát? Na, ő tényleg ügyes. Ügyes az első ilyen gyerek, de hidd el, a huszadiknál, már égnek áll a hajad. És csak pattogtatja. Az apja káromkodik, az anyja visít valami fergeteges poénon, a nagytesó bömbölteti a Spar-os JBL hangszórót, a kistesó meg szimplán bömböl.
Nah, ők érkeznek gyalog, a többi gyorshajt, egy irányban tolat, mert ”egyszer nyaralnak”.
És bár tudom, hogy menjek tanyára, nem fogok.
Nem fogok, mert egy pár év, s a tanya is pont ilyen lesz.
Pont így odarobbannának a bunkók, a neveletlenek, a hangoskodók, a paraszt autósok..
Egyet bánok, hogy senki nem neveli/te meg ezeket a kedves nyaralókat.
Szóval, kedves olvasó, ha csak egyszer nyaralsz,
ne gondold, hogy te vagy ott egyedül.
S nyugtass meg, te nem ilyen egyszer nyaraló vagy.
(kezdőkép: Pixabay)
