You are currently viewing Lili utazós kalandjai 3. – avagy nem mind arany, ami fénylik

Lili utazós kalandjai 3. – avagy nem mind arany, ami fénylik

Maga mögött hagyva az előző kis cirkuszt haladt Belgium felé.

Az úton meglátott egy hátizsákos férfit, aki jó rég óta gyalogolhatott, mivel ő is hosszasan autókázott már az autópályán.
Megállt, elég hamar kiderült, hogy csak a turista angolt beszéli, ami kb. arra elég, hogy ne adják el 3 tehénért, egyébként nem sokra megy vele. Egy jókor elejtett magyar káromkodás után kiderült, hogy a férfi is magyar, így, miután jól kinevették magukat, kedélyesen elbeszélgettek. Némi tanakodás után Lili úgy döntött, magával viszi.

Valószínűleg a néhány nappal későbbi énje most legszívesebben visszamenne, hogy fejbe vágja, de ő ekkor nem érezte, hogy baj lehet belőle.

Egész úton beszélgettek,

Patrik elmondta, hogy Brüsszelben él, de útközben kirabolták így most gyalog indult haza, bízva abban, hogy valaki hazaviszi… Lilinek még itt sem jelzett a vészcsengő. Miért gondolja mindenkiről azt, hogy nem fogja átverni?!

Lili elmesélte, hogy kalandvágyból indult útnak, természetesen egy óriási szakítás után, amit Patrik persze nagyon sajnált, és miután kiderült számára, hogy egyedül van és a jöjjön, aminek jönnie kell elvet vallja, végigudvarolta az út hátralévő részét.

Lili élvezte, hogy nincs egyedül,

mire Brüsszelbe értek, már szinte mindent tudtak egymásról. Patrik készségesen felajánlotta, hogy szívesen elkalauzolja őt. Lili szívesen beleegyezett, mégis csak jobb egy helyivel.

Kellemes 3 hetet töltöttek együtt. Hol a Fő téren üldögéltek együtt, hol épp a több százéves épületeket nézték meg sorra egymás után, hol pedig az eldugott kis utcákat járták. Az egyik ilyen utcában megtalálták Jeanneke Pis-t (a pisilő kislányt), Lili ragaszkodott hozzá, hogy akkor már keressék meg a párját Manneken Pis-t is (a pisilő kisfiú). Itt nem is tudta leplezni meglepettségét, hogy milyen kicsi is az a szobor.

Patrik le akarta nyűgözni Lilit,

ezért elvitte Hangszermúzeumba, biztos volt benne, hogy ezzel nagy örömet fog okozni a lánynak. Jól gondolta, elveszett az épületben, majd leesett az álla a több mint 7000 hangszertől a világ minden tájáról. Azt gondolta, ennél nagyobb élményben már nem is lesz része, de egyszer csak elé tárult egy úgynevezett mini Európa. 350 európai épület kicsinyített mása. Csak kapkodta a fejét, kislányos izgatottsága magával ragadta még Patrikot is, ahogy szaladgált oda-vissza az épületek között. Némi csalódottság volt benne, mert szeretett hazájából egy épületet sem talált, pedig már nagyon honvágya volt.

Legjobban az lepte meg, hogy Patrik mennyire figyelt rá, folyamatosan meglepte valamivel. Lilinek elég volt egyszer megemlítenie, hogy gyerekkorában a legjobb hétvégi program az volt, mikor együtt nézték a családdal a Hupikék Törpikéket, másnap elé tárult a Képregény Múzeum. Vagy amikor elmesélte, hogy mennyire szereti a pipákat, Édesapja még gyűjtötte is, másnap már a Magritte Múzeumban találta magát, ahol festményeket nézegettek.

És hát persze az Atomium. Csak állt előtte hosszú percekig, lenyűgözte ez a monumentális vasszerkezet.
A végső döfést persze egy helyi kis csokoládémanufaktúra jelentette, a Chocolaterie Vandenhende. Mivel Patrik rendszeresen járt ide, ismerte a testvérpárt, aki üzemelteti, Lili a létező összes csokoládét, süteményt végig kóstolta, majd kidurrant.

Vonzódni kezdtek egymáshoz,

Lili nagyon várta a találkozásokat, kislányos izgatottság volt rajta, minden nap azt várta, hogy hátha a férfi is kimutatja felé a vonzalmát, ha van egyáltalán. De már kezdte azt érezni, hogy talán félreértette a jeleket és ez mégsem kölcsönös, ám ekkor végre Patrik is összeszedte minden bátorságát és elhívta vacsorázni.

Hihetetlen este volt, bár Lili tartott attól, hogy már nem lesz miről beszélgetniük, hogy a randi ténye majd feszélyezetté teszi, hogy elveszett a varázs, de

az este minden várakozást felülmúlt.

Egy csodálatos étterembe vitte a Rue des Dominicains- n. Az ételek fantasztikusak voltak, halk zene szólt. Misi soha nem vitte el ilyen helyekre, ő mindig megelégedett a házhoz szállítással, talán néha egy gyorsétterem még belefért. Élvezte az estét, beszélgettek, nevettek, annyit ettek, alig tudtak megmozdulni.

Kellemes volt az este, sétáltak egyet az éjszakai fényárban úszó utcákon, Brüsszel este is a legszebb arcát mutatta nekik. Egymásba karolva sétáltak egészen a panzióig. Patrik visszakísérte a panzióba, Lili izgatottan babrált a szobakulcsával, majd idegesen behívta magához a férfit.

Izzott köztük a levegő az első pillanattól fogva.

Lili vágyta már nagyon, hogy valaki így nézzen rá, hogy végre így érintsék, hogy elvesszen végre valakiben, újra. Nem gondolkodott, nem akart gondolkodni. Csodálatos éjszakát töltöttek együtt, a férfi karjaiban aludt el, aztán reggel jött a feketeleves.

 Másnap arra ébredt, hogy Patrik eltűnt egy szó nélkül,
és nem csak ő.

Gyanús lett ez a csönd, ezért el kezdte átnézni a bőröndjeit, és nem tetszett, amit látott, vagyis inkább, amit nem látott. Eltűnt a bankkártyája. Idegesen kutatni kezdett a többi holmija között. Megnyugodott, amikor látta, hogy Patrik valószínűleg megelégedett eggyel, mert a többi ott volt a helyén. Megtette az ilyenkor szokásos óvintézkedéseket. Gondolta magában, „Te az én pénzemből nem fogsz éldegélni, menj keress rendes munkát!” Hogy csalódott volt-e? Persze. Dühös volt-e? Már kínjában inkább csak nevetni tudott. Azzal vigasztalta magát, talán úgy kell tekintenie erre, hogy megfizette a férfi szolgálatait. Ezt mindig is ki akarta próbálni.

Nem akarta hagyni, hogy ez tönkre tegye az útját,
bár néha azt érezte, ez inkább egy elátkozott kaland.

Hogy kikapcsoljon, nekiindult a városnak, immár egyedül, amikor egyik furcsa jelenet kezdte követni a másikat. Először egy idegen nő kereste mobilon, hogy ő bizony Patrik felesége, és ha már kellőképpen kiszórakozta magát az ő kis görög istenével, akkor akár vissza is szolgáltathatná, mert ő és a beteg gyereke már nagyon várják haza. Ez volt az a pillanat, amikor fogta a férfitól kapott telefont és a vízbe hajította.

Aztán megcsörrent a saját telefonja, a panzióból keresték, hogy megérkezett a vendége és érdeklődnek felengedhetik-e a szobájába. Na itt már várta, hogy a csajok előugorjanak a bokorból, hatalmas „MEGLEPETÉS” felkiáltással, vagy kiderüljön, hogy ő egy kasszasiker mozi főhősnője, és mindjárt megjelenik minimum Jason Statham és átszáguldanak Brüsszel utcáin miközben a fél maffia őket üldözi. De mivel egyik sem történt meg, visszament a panzióba. Persze nem volt nyugodt, mivel a recepciós leírása alapján Patrik várt rá a szobában.

Már látta maga előtt, hogy majd jól megkötözik és a saját csomagtartójában fogja tölteni a következő napokat. „Túl sok filmet nézel” – térítette magát észhez a lépcsőn felfelé haladva. Patrik ott ült az ágya szélén. Még mielőtt Lili bármit is szólhatott volna, Patrik belekezdett a meséjébe, hogy ezt mennyire megbánta, vissza is hozta a bankkártyát és ami hiányzik róla, azt ígéri vissza fogja fizetni, de hát családja van, akiket el kell tartani és hát hazaköltözni ciki lenne… Itt megállította, nem volt kíváncsi a meséjére. De Patrik folytatta. Elmondta, hogy Lili más volt, mint a többi, akiket csak úgy átvert, ő tényleg milyen fontos lett neki, na itt már legszívesebben ő zárta volna a csomagtartójába, de hát nem tenne jót a bőrének egy belga börtön, ezért inkább csak

megkérte Patrikot, hogy távozzon a szobájából és az életéből,

vagy jön rendőrt hív, és véget vet az ő kis remek pénzkereseti forrásának. Biztosan lesznek még a listáján, akik szívesen tanúskodnak ellene. Patrik elment, Lili becsapta a szobaajtót és lerogyott a földre. Nem is tudta mit érezzen, leginkább nem értette, hogy ez miért pont vele történik, nincs elég bolond szingli még a földön?!

Ő csak utazni szeretett volna…

Nevetni kezdett, magán, az egészen, és már látta maga előtt otthon a csajok lefagyott arcát, amikor mindezt elmeséli nekik. Aztán miután megállapította, hogy ez biztosan egy jel volt, ismét összepakolt. Újra készen állt az indulásra, lefoglalt egy szállást Svájcban és reggel elindult.

Beült a kocsiba, belenézett a tükörbe:

Na, ide figyelj kicsi lány, jobb, ha ezt egyedül csinálod végig,
a pasikkal csak a gond van

– mormogta magában. Elindult, újabb több óra vezetés várt rá, de amikor megérkezett az kárpótolta mindenért. Svájcon keresztül megérkezett Olaszországba.

Ányecs

A korábbi részeket itt >>>  és itt>>> olvashatod el.

(kezdőkép: Unsplash)

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?