Nem túlzás azt állítani, hogy Abádszalók páratlan élményt ad. Már csak azért is, mert az Alföld legtöbb napsütéses óraszámának birtokosa.
Bár a Tisza-tó még gyakorlatilag 50 éves sincs, méltán lett népszerű pihenő- és horgászhely.
1988-ig Kiskörei Víztározó névre hallgatott, melynek feltöltését 1978-ban fejezték be. Ökológiája páratlanná vált, változatos növény- és állatfajoknak ad otthont.
A tó északi partján, a Tiszavalki-öbölben egy madárrezervátum is található. 1999 óta a Hortobágyi Nemzeti Park bemutatóterületeként az UNESCO világörökség része is lett az egykori víztározó.
A tópart a feltöltése után egyre népszerűbb lett a magyarok körében. Sorra épültek a kempingek, szállodák, strandok és a falusi turizmus is virágozni kezdett.
Én bevallom őszintén, mindig úgy gondoltam erre a régióra, mint ami a horgászoknak való. Ez volt a fejemben egészen 2023-ig, mígnem meghívást kaptunk az abádszalóki TulipGardenbe. És ha már útra keltünk a kislányommal tulipánozni, akkor össze is kötöttük egy 2 napos kirándulással. Tiszafüreden szálltunk meg, megnéztük Poroszlót is. Bővebb beszámolót az akkori kirándulásunkról itt olvashatsz >>>
Már akkor megfogadtam, hogy mivel még annyi látnivaló van a tó környékén, mindenképpen visszatérünk.
Idén pedig elhatároztam, hogy a születésnapomat nem csak egy napig fogom ünnepelni, hanem ameddig csak akarom, de egy hétig biztosan! Ráadásul pont péntekre esett, szóval szülihétvége is lett belőle.
És mivel a tulipánszezon nagyon korán kezdődött és bizonytalan volt, meddig fog tartani, így nem volt kérdés, hogy akkor IRÁNY A TISZA-TÓ, azon belül is ABÁDSZALÓK!
A tulipánon kívül pedig az volt még nagyon fontos, hogy olyan szállásunk legyen, ahol a 3 éves örökmozgó kislányunk is jól érzi magát. Mert ugye egy anyuka nem nagyon tud pihenni, hanem inkább kikapcsolódik. De azt mikor tudja megtenni? Ha a gyerek jól elvan…
A Villa Borka elsőre belopta magát a szívembe, ugyanis Borkának is szólítanak páran a barátaim közül. Amikor pedig tüzetesebben megnéztem az oldalukat, tudtam, hogy ezt akarom!
És a megérkezésünkkor ámultam el igazán! Gyönyörű nagy kert, 2 játszótérrel, homokozóval-csúszdával-hintával, kis játszókuckóval, felnőtteknek napozóágyak, pihenő-sarok, terasz, wellness szaunával és jacuzzival (nyáron kinti medence is van!), csocsó és persze kávé!
Janka azonnal bevetette magát a játszóhelyekre, életében először csocsózott is, majd 2 napig lelkesen gyakorolt az apukájával.
A Tündérrózsa szobában aludtunk, ahol friss virágcsokor és egy üveg ajándék bor várt a szülinapom alkalmából.
Tünde a tulajdonos és csapata elképesztően figyelmes amúgy minden tekintetben, végig ezt tapasztaltuk.
Minden olyan igényességgel és szépérzékkel van berendezve, amin látszik a gondoskodás, a szeretet a vendégek felé. Hogy semmire se legyen gondod, csak érezd a legjobban magad!
Reggelit pedig olyat kaptunk, hogy szem nem maradt szárazon, gyomor pedig éhesen, sőt! A pazar azt hiszem egy gyenge jelző lenne rá… Sós-édes, meleg-hideg, gyümölcsös-zöldséges, húsos-vegetáriánus, és még sorolhatnám. Ebédelnünk nem nagyon kellett utána, csak vacsorázni.
Azt pedig a 4-5 perces sétára található Lilaakác étteremben tettük mindkét nap, mert annyira bejött elsőre, hogy nem is kerestünk mást. Épp virágzott a lila akác a kertben, az idő csodás volt és a gyermeknek pedig volt játszótér is! Vacsik után pedig Janka rendre elaludt az ölemben, úgy kellett hazacipelnünk a szállásra…
Tünde ír egy blogot is, ahol a környékbeli látnivalókról, programokról olvashattunk, így nem volt nehéz összeállítani a hétvége menüjét.
A wellnesst kötelező volt kipróbálni, muszáj volt kicsit passzívan is lennünk, nem csak programozni.
De persze a TulipGardent idén sem hagytuk ki, csak most vittük a férjemet is. Én csodáltam a tulipánokat, ők pedig játszottak Jankával, mert ez a hely is gyerekbarát természetesen!
A hétvége záróakkordja pedig a Jóreménység-sziget és a Kiskörei Hallépcső volt. Ezek egymás mellett vannak, így a kis szigeten kezdtünk (ami amúgy nem is sziget, hanem egy, a tóba benyúló földnyelv), ami a pandémia alatt lett igazán híres. Dimitry Ljasuk a Tisza-tó egyik aktivistája ide vonult önkéntes karanténba, amiről egy filmet is készített. Azóta gyakorlatilag egy közösségi kertté vált, ahol napozni lehet a stégen, van öltöző, kis könyvtár, tűzrakó, virágok, zöldségek. Egy a kérés: ápold, gondozd, ha arra jársz.
A Hallépcső pedig Európa leghosszabb, másfél kilométeres halfolyosója, ahol 37 vízesés található. rengeteg halat is meg lehet figyelni egy kis „akváriumon” keresztül, így abszolút élővé válik ez a hely a látogatók számára. Közvetlenül mellette van egy bisztró is az éhes vándoroknak (asztalfoglalás javasolt!).
Már ugyan másodszor jártunk a Tisza-tónál, mégis azt mondom: rengeteg a kiaknázatlan lehetőség és program itt, sőt talán egyre több! Így mindenképpen muszáj többször is visszatérnünk.
A Villa Borkát ajánljuk jó szívvel családoknak, pároknak egyaránt,
mert itt tényleg mindenki azt kapja, amire szüksége van!
Tomkó Bori
főszerkesztő
(A képek a szerző tulajdonát képezik, felhasználásuk nem engedélyezett!)
