Itt az advent és vele együtt -reméljük- megérkezik a tél. Évek óta sokan vágyunk havas, igazi bekuckózós téli estékre.
Nappal pedig hógolyózásra, hóemberépítésre, azután pedig a meleg lakásban egy fincsi habos kakaóra, forró csokira, teára vagy forralt borra, kinek melyik jön be…
Az ünnepi készülődéshez, hangulathoz a megunhatatlan karácsonyi zenéken kívül (amit a legtöbben letagadnak, hogy „á, én nem hallgatom”, közben pedig ha megszólalnak, akkor automatikusan énekli mindenki) hozzátartoznak az illatok. Amik csak ilyenkor vannak. Vagyis máskor is vannak, de akkor is a karácsonyhoz kötjük…
A fahéj, a szegfűszeg, a bergamott, az édesnarancs mind-mind felidéz bennünk sok emléket.
Kalácsot, bejglit, forró italokat, sült almát, gesztenyét, beszélgetéseket, társasozást. A családot. Nagyikat, szülőket, gyermekkorunkat.
És mindezeket minden évben szeretnénk valahogy belecsempészni az életünkbe. És persze ha vannak gyermekeink az övékébe is.
A legegyszerűbb módja ezeknek -ha nem tudunk minden nap friss, illatos süteményt varázsolni az asztalra- az illóolajok párologtatása.
Felemelő érzés arra hazaérni délután, amikor már kint sötét van, hogy a lakásba belépve megérint és körülölel minket a mézeskalács, a fahéjas tea, a szegfűszeges forralt bor illata. A hordozható, időzíthető száraz diffúzorunknak köszönhetően mindez igen könnyen kivitelezhető.
Valahogy így sokkal elviselhetőbbé válik hitelen minden nehézség, a pandémia okozta feszültség és aggodalom. Persze ezek nem múlnak el az illatoktól, mégis talán segítenek meghittebb hangulatot hozni családjaink életébe.
Mert a család mindennél fontosabb. Ezt megtanultuk az elmúlt évben, amikor az ünnepekre sem tudott a család a korábbi évekhez hasonlóan összegyűlni.
Megtanultuk értékelni a pillanatokat, az együtt töltött időt.
És arra vágyunk folyamatosan, hogy a meghitt pillanatok ne múljanak el soha. Legyenek velünk a fázós éjszakákon, a hétköznapok szürkeségében és a hétvégék nyugalmában.
Mintha végig, amíg a rövid nappalok tartanak, addig ünnepi köntösben lennék, beburkolózva ezekbe az érzésekbe.
Amikről hisszük, hogy megvédenek, legalábbis a lelkünket biztosan…
Tomkó Bori
(kezdőkép: Pexels, további képek Aromax és saját fotó)
