Carrie Fisher nemcsak az imádott Leia hercegnő volt, hanem sikeres színésznő, író, forgatókönyvíró és komika is.
Egy olyan különleges nő, aki méltósággal vállalta, hogy drogfüggőségben és bipoláris zavarban szenved. Több önéletrajzi könyvében is nyíltan, őszintén és humorral tárta elénk betegségét és magánéletének titkait.
Carrie Frances Fisher 1956. október 21 -én született a kaliforniai Burbankban, Debbie Reynolds színésznő és Eddie Fisher énekes lányaként. Ilyen szülők körében nem volt kérdés, hogy belőle is hollywoodi sztár lesz. Csakhogy Fisher két éves volt, amikor szülei elváltak 1959-ben és ez nagyon megviselte. Ennek oka többek között Elizabeth Taylor volt, Reynolds legjobb barátnője, akit el is vett a frissen elvált férfi.
Gyerekkorában a könyvek szerelmese volt. A klasszikus irodalom olvasásával és versírással töltötte minden szabadidejét. 16 éves koráig a Beverly Hills Gimnáziumba járt. Ekkortájban lépett fel édesanyja mellett a Broadway-n az Irene musicalben. 1973 -ban beiratkozott egy londoni dráma iskolába, ahová 18 hónapig járt. Utána a Sarah Lawrence College-ban folytatta tanulmányait, ahonnan végül érettségi nélkül távozott.
1975-ben debütált először filmben, mint a csábító Lorna Karpf a Sampon című komédiájában. Majd két évvel később jött a szerep, amivel egy életre beírta magát a filmek történelem könyvébe – és sok férfi szívébe – mint Leia hercegnő. George Lucas Star Wars (későbbi Star Wars IV. – Egy új remény) sci-fije világhírnevet hozott neki. Pedig
sok-sok éven azt hitte, hogy nem lesz belőle sikeres színésznő,
mert túlságosan tehetségtelennek tartotta magát.
Ezenfelül játszott a The Blues Brothers című filmben, amelynek forgatásakor majdnem megfulladt egy kelbimbótól. Dan Aykroyd alkalmazta rajta a Heimlich-fogást, és megmentette az életét. Miután szerencsére nem történt baj, 1980-ban ismét Leia hercegnő szerepét játszotta a Birodalom visszavág című filmben.
Egyszer a news.com.au-nak adott interjúban elárulta, hogy A Birodalom visszavág forgatása alatt kokaint használt. 1985 -ben, több hónapos józanság után véletlenül túladagolta a vényköteles gyógyszerek és altatók kombinációját, aminek következtében kórházba szállították, és utána kezdte felvállalni a függőségét.
Élete során többször is megpróbálkozott az elvonóval,
de úgy tűnik a szerek iránti vágya mindig erősebbnek bizonyult.
Pár évvel később Fisher ismét visszatért Leia hercegnő szerepébe a Jedi visszatér című filmben. Nem valószínű, hogy van olyan a földkerekségen – pláne férfi – aki ne emlékezne arra, amikor fémbikiniben pózolt.
Természetesen nemcsak a Star Wars filmekben tűnt fel, – beleértve Az ébredő Erő és Az utolsó Jediket – hanem olyan nagysikerű alkotásokban is, mint Woody Allen Hannah és nővérei című filmje, vagy a Harry és Sally, Ami sok, az sokk, de még A sikoly 3-ban is.
1987-ben Fisher kiadta első, a Képeslapok a szakadékból című regényét. A könyv félig önéletrajzi volt abban az értelemben, hogy olyan valós eseményeket írt át, mint például a hetvenes évek végi drogfüggősége és az anyjával való kapcsolata. A könyvből bestseller lett, és 1990-ben megjelent a filmváltozat is. Az évtizedek folyamán termékeny írónak bizonyult és több könyvét is kiadták, beleértve az első folytatását is. Ami még hazánkban is megjelent magyar fordításban az a 2016-os A hercegnő naplója. A könyv a naplóira épül, amelyeket az 1970 -es és az 1980 -as években írt az eredeti Star Wars trilógia forgatása közben. Ebből az is kiderül, hogy három hónapos,
igen szenvedélyes viszonya volt Harrison Forddal a film forgatása során.
A színészkedés és a regényírás mellett arról is híres volt arról, hogy Hollywood egyik legjobb forgatókönyvírójának számított. George Lucas is felbérelte Az ifjú Indiana Jones kalandjai című tévésorozatának megírásához és a Csillagok háborúja előzményrészek párbeszédének csiszolására. Sőt, Az utolsó Jedik rendezője azt is elárulta:
a színésznő számos saját ötlete bekerült a filmbe, és Leia néhány sorát is ő írta.
A Star Wars nemcsak a karrierjét, hanem a magánéletét is meghatározta,
ugyanis a film forgatása közben ismerkedett meg Paul Simon zenésszel, akivel se veled – se nélküled kapcsolatba keveredett. Egy darabig együtt voltak, de utána 1980 -ban Dan Aykroyd jegyezte el a színésznőt a The Blues Brothers című film forgatása alatt, ám a szívtipró művésznő végül mégis visszament Paul Simonshoz. Össze is házasodtak, de egy év után elváltak.
Így történt, hogy a hercegnő a Creative Artists Agency igazgatójával és Bryan Lourd tehetségügynökkel jött össze, akitől egyetlen lánya, Billie Lourd született 1992 -ben. A pár kapcsolata akkor ért véget, amikor Lourd elhagyta őt egy férfi miatt.
Későbbi éveiben már csak egyetlen komoly partnere volt, méghozzá egy Gary nevű francia bulldog, akit szinte mindenhova magával vitt. Halála után a lánya, Billie Lourd gondoskodik Garyről.
Ami pedig a szomorú halálát illeti: 2016. december 23-án rosszul lett a Londonból Los Angelesbe tartó járatán. Miután a gép leszállt a kórházba szállították, ahol lélegeztetőgépre tették. De sajnos 2016. december 27 -én reggel, 60 éves korában elhunyt. A halál oka szívmegállás volt, ellenben kokaint, valamint heroint találtak a szervezetében, de kérdéses, hogy ezek hozzájárultak-e a halálához.
A tragédiát tovább növelte az, hogy édesanyja, Debbie Reynolds egy nappal lánya halála után, 84 évesen hunyt el. „Carrie-vel akarok lenni” – állítólag ezek voltak az utolsó szavai.
Carrie Fisher egész életében szenvedett a függőségétől és a mentális betegségétől. 2006-ban, A mániás depressziós titkos élete dokumentumfilmben Stephen Fry -vel való beszélgetése során nyilvánosan elismerte a bipoláris zavarát, valamint a kokain- és vényköteles gyógyszerek függőségét.
Azt mondta: a drogfogyasztása az öngyógyítás egyik formája.
„A drogok hatására normálisabbnak éreztem magam.”
– magyarázta még 2001 -ben a Psychology Todaynek.
A kivételes tehetség több ügy támogatója és szószólója volt, beleértve a nők érdekképviseletét, az állatjogokat, és az LMBT-ügyeket. Anyagilag hozzájárult a különböző AIDS- és HIV-szervezetek munkájához, és a Nemzetközi Bipoláris Alapítvány tiszteletbeli elnökségi tagjaként is tevékenykedett. Óriási veszteség, hogy ilyen fiatalon elhunyt, mikor még annyi mindent adhatott volna, viszont példamutatóan őszinte életet élt, ami az egyik legnagyobb ajándék tőle.
Wadolowski-Balogh Orsolya
(képek forrása: Pinterest)
