Mindenki tangózhat!

Ezt a könyvet azoknak írtam, akiknek ajkát legalább egyszer elhagyta már a halk sóhaj: „De jó lenne tangózni, csak hát sajnos nem lehet…” Szeretném ráébreszteni őket arra, hogy tévednek, mert de, lehet, ha nők, ha férfiak, ha fiatalok, ha öregek, ha szegények, ha gazdagok, ha házasok, ha egyedül élnek, ha táncoltak már valaha az életében, ha nem. -mondja a szerző, Sándor Anikó.

Mindenki tangózhat, nincs többé magányos este, nincs társaság utáni vágyakozás. Szerelmek és barátságok szövődnek, kihűlt kapcsolatok kelnek új életre, érzelmekkel teli pillantok váltják fel az elpocsékolt időt. A tangó csodás, új perspektívát nyit az életükben, amit előtte talán elképzelni sem tudtak.

Mert a tangó nem csupán egy tánc! A tangó életforma, meditáció, szenvedély, repülés, szabadság, aki egyszer belekóstol, soha többé nem akar lemondani róla. Ölelésben sétálni valakivel – akár egy idegennel –, átélni a mély egymásra utaltságot, részévé válni a másiknak, aztán kibontakozni az ölelésből, és menni tovább… Ez a tangó.

„Arcomról eltűnt a keménység, amellyel egész életemben
azt üzengettem a világnak, hogy erős vagyok.
Megengedem magamnak, amit azelőtt soha:
követem a férfit, megadóan és feltétel nélkül.
Táncolok, érzek, azaz élek!

Buenos Airesben az élet újra felkért egy táncra…”

Az eredetileg újságíró szerző egy napon úgy döntött, hátat fordít teljes addigi életének, kiszáll a pokolba kívánt mókuskerékből, és elindul, hogy megkeresse a valódi vágyaihoz elvezető saját útját. Tervét tett követte, így történt, hogy mindent hátrahagyva először Buenos Airesbe repült fél évre, argentin tangót tanulni, majd végiggyalogolt a nyolcszáz kilométeres zarándokúton, az El Caminón. Ezután vett teljes fordulatot az élete.

Első regényében, amely rövid idő alatt bestseller lett, az El Camino csodáját írta meg, később könyv született a Buenos Aires-i kalandról, majd újabb és újabb, egy időben külső és belső utazásairól is, Indiába, Mariazellbe, Indonéziába, Thaiföldre. Életvezetési tanácsadóként – és persze középkorú nőként – hiteles képet festett a fiatalabbra lecserélt feleségek világáról, a hitelcsapdából kiutat kereső, munkanélküli magyar zarándokról és a kátyúba került életek hátteréből kirajzolódó, megrázó történetekről.

Sándor Anikó: Tangó – A lélek tánca

Részlet a könyvből

Hiányzik Argentína. A hőség, a hangzavar, de még a szemetes utcák is hiányoznak. Hiányzik esténként az El Besóból kiszűrődő zene, a kirakodóvásár a Calle Floridán, a buszsofőrök pimaszsága és a taxisták pimasz kérdései.

Cristhian szoros ölelése, a tangóleckék Stefanival és Juan Martinnal.

Hiányoznak az éjszakai séták a Corrientesen és Daniel napi száz gyagya SMS-e. A zaj, a nyüzsgő Microcentro, a csigalassú lift és a méregdrága apartman a hetediken. Az utcai narancslé, amitől mindig fájt a hasam.

Hiányzik Regina, aki bátrabb volt, mint én, és volt bátorsága örökre ott maradni. Cappussi, a király, és Jorge Hector, aki négy hónapon át lankadatlanul bízott abban, hogy előbb-utóbb belátom, az élet rövid.

De legjobban Marco Antonio hiányzik. A fehér inge és a fekete haja.

– Gyere.
– De hová?
– Csak ki az utcára.
– Mit csinálunk az utcán?
– Semmit. Csak megyünk egymás mellett.

Hiányzik Argentína.

Hiányzik az Obelisco, a szüntelen dudáló autók, az ismerős hajléktalanok az utcán, az indián muzsikusok a kapualjakban, és a portás is, aki hajnalonként ajtót nyitott. A tangó közeltartásban, a vadidegen emberek izzadságcseppjei a homlokomon, és az a pár másodperc a tánc végén, amikor nem lehet még elengedni az ölelést.

Annyira hiányzik a hőség, a tangó, a szenvedély… Iszonyúan hiányzik Argentína.

Nézegetem a fotókat, és fétisként őrizgetek olyan vackokat, mint lejárt metrójegy és elhasznált tánciskolabérlet. A számítógépemen mindig látható az ottani időjárás és a peso árfolyamának alakulása. Közben azon töprengek, hogy van az, hogy eljöttem, s ott minden megy tovább nélkülem, mintha ott se lettem volna.

Olykor még jön levél: „Próbálok úgy élni, hogy ne fájjon annyira a hiányod. Ne felejts el, kérlek.”

Én is próbálok úgy élni, hogy ne fájjon annyira a hiányod, édes Buenos Aires.

Ne felejts el, kérlek!

A regény a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg.
>>> Ide kattintva megrendelhető.