„Az a legfontosabb, hogy élvezd az életet, hogy boldog légy – ez minden, ami számít.” – Audrey Hepburn, a nagybetűs nő

Nemcsak a férfiak, hanem a nők is meg voltak veszve a gyönyörű, szupertehetséges Audrey Hepburnért, akiről mindig sütött az elegancia.

Minden hölgy szeretett volna leginkább kicsit hasonlítani az Oscar-díjas színésznőre, akit főleg az Álom luxuskivitelben tett ismertté. De kevesen tudják, hogy a napjainkra ikonikussá vált színésznőnek szörnyen nehéz gyerekkora volt és hogy az UNICEF utazó nagykövete is volt.

Audrey Kathleen Ruston 1929. május 4-én született Brüsszelben, Belgiumban. Hepburn anyja, Ella van Heemstra bárónő nemesasszony volt, míg az apja, Joseph Victor Anthony Ruston angol bankár volt. Édesapja később a nevét az „arisztokratikusabb” Hepburn-Rustonra változtatta az anyai nagymamája után. Ám 9 éves korában elváltak a szülei és apja távozása nagyon megviselte a lányt. A család Hollandiába, Arnhembe költözött, amit a németek megszálltak második világháború alatt, és ez igencsak beárnyékolta életét. Félelem, bizonytalanság és éhezés jutott a fiatal lánynak osztályrészül, akinél az alultápláltság vérszegénységet, légzési problémákat és ödémát okozott.

A háború 1945-ös befejezése után Hepburn édesanyjával és testvéreivel Amszterdamba költözött, ahol folytatta balett-táncos képzését.

1948-ban debütált először a filmvásznon, mint légiutas-kísérő egy oktatófilmben. Még abban az évben Hepburn Londonba költözött, mikor balettösztöndíjat kapott, de miután közölték vele, hogy minden adottsága ellenére elérhetetlen számára a primabalerina státusz, úgy döntött, a színészetre koncentrál.

Sokáig csak kisebb, jelentéktelenebb szerepeket kapott. Az első jelentősebb mellékszerepet a Secret People című filmben kapta, amiben egy balerinát játszhatott. A Római vakációban láthattunk első alkalommal főszereplőként és a film kasszasiker lett. Kapásból elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat, valamint a legjobb filmszínésznőnek járó Golden Globe-díjat.

Az első komolyabb filmszerepét egy második követte, a Sabrina Humphrey Bogart oldalán, amiért a legjobb női főszerepért járó BAFTA-díjjal lett gazdagabb. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy mellette színpadi színésznő is volt, így folyamatosan ingázott a színpadi és a filmes világ között.

1952-ben eljegyezte James Hanson iparos, akit még Londonban ismert meg. “Szerelem első látásra” volt, de miután a filmcsillag felvette esküvői ruháját és kitűzte a dátumot, arra a következtetésre jutott, hogy a házasság nem fog működni, és a karrierjük közötti különbségre hivatkozva szakított a vőlegényével.

Majd egy barátja által rendezett koktélpartin megismerkedett Mel Ferrer amerikai színésszel. Nyolc hónappal később, 1954-ben összeházasodtak, miközben a Háború és Béke című filmben készültek együtt szerepelni. Három vetélést követően 1960-ban született meg a fiuk, Sean Hepburn Ferrer.

Mindez idő alatt Hollywood egyik legnépszerűbb színésznőjévé vált, és számos sikeres filmben szerepelt, köztük a Mókás arcban, amelyben Fred Astaire-rel ismét megcsillogtathatta táncos képességeit.

Második BAFTA-díját Az apáca története című filmért söpörhette be. Csak ezután jött az a mű, ami igazi legendává tette: az Álom luxuskivitelben. Egy ikonikus nőt teremtett és a feltűzött haja, vastag szemöldöke, a kis fekete ruhája, a sminkje felrobbantotta a divatvilágot.

Szinte minden nő Holly Golightly, de legalábbis Audrey Hepburn akart lenni. Egy mindenki számára elérhető nőideált teremtett. Minimalista stílusa ellenére csodálták szépségéért, de ő maga sosem tartotta magát vonzónak, és egy 1959-es interjúban arról mesélt, hogy túl kövérnek, túl magasnak és rondának találta magát és a határozottsága mögött a bizonytalanság és a kisebbrendűség húzódott.

Kishitűsége ellenére meghódította a világot, bár legközelebb csak az Amerikai fogócskáért részesült elismerésben, mellyel megszerezte az utolsó BAFTA-ját. Pedig nem volt kevésbé sikeres az 1964-ben bemutatott My Fair Lady musical filmváltozata sem. Az évtized előrehaladtával Hepburn számos műfajban feltűnt, – romantikus, dráma, vígjáték – beleértve a Hogyan kell egymilliót lopni? című bűnügyi vígjátékot. A Várj, míg sötét lesz címűben pedig azt is bebizonyította, hogy a thriller műfajban is tökéletesen megállja a helyét.

Pedig ennek a filmnek a forgatása igencsak megviselte, ugyanis férje, Mel Ferrer volt a producer, akitől éppen válófélben volt. Tizenöt kilót fogyott a stressz hatására. De még ennek ellenére is megszerezte a díva az ötödik, egyben utolsó Oscar-jelölését a legjobb színésznő kategóriában. Végül sajnos tizennégy év házasság után a pár 1968-ban elvált.

1967 után Hepburn úgy döntött, hogy több időt szentel családjának, és a következő évtizedekben csak alkalmanként jelent meg a filmvásznon. Utolsó filmjében, az 1989-es Örökké-ben egy angyalt játszott. A két időpont között még egyszer megházasodott. 1969-ben keltek egybe Andrea Dotti olasz pszichiáterrel, akitől még egy fia született: Luca Andrea Dotti.

Ám ez a házasság is zátonyra futott, ugyanis Dotti fiatalabb nőkkel folytatott viszonyt, Hepburnnek pedig Ben Gazzara színésszel volt románca a Vérvonal című film forgatása közben.

A Dotti-Hepburn házasság tizenhárom évig tartott, és 1982-ben elváltak. Viszont már a nyolcvanas évek elejétől kezdve, egészen a haláláig együtt volt Robert Wolders holland színésszel. A vele eltöltött kilenc évet élete legboldogabb évének nevezte, és kijelentette, hogy házasnak tekinti magukat, csak nem hivatalosan.

A kivételesen tehetséges, intelligens – öt nyelven beszélt: angolul, spanyolul, franciául, olaszul, illetve hollandul – és rendkívül elfoglalt dívának arra is maradt ideje, hogy jótékonykodjon. 1989-ben az UNICEF jószolgálati nagykövetévé nevezték ki. Az első helyszíni küldetése Etiópiába vitte. Meglátogatott egy Mek’ele-i árvaházat, ahol 500 éhező gyermek lakott, és az UNICEF élelmiszert küldött nekik.

Ugyanígy megjárta Törökországot, Közép-Amerikát, majd Szudánt, Vietnámot és Szomáliát is. Az Egyesült Államok akkori elnöke George Bush, Elnöki Szabadság-érdemrendet adományozott Hepburnnek az UNICEF-nél végzett munkája elismeréseként.

Amikor 1992. szeptember végén visszatért Szomáliából, hasi fájdalomra kezdett panaszkodni. A hasi rák ritka formáját diagnosztizálták nála. A műtét és a kemoterápia ellenére sajnálatos módon a rák győzedelmeskedett. Utolsó napjait otthonában, Tolochenazban, Svájcban töltötte, majd 1993. január 20-án este Hollywood egyik leghíresebb és legbefolyásosabb csillaga meghalt álmában.

Halálával a rajongói szívéből is magával vitt egy darabot, de ahogy akkor, úgy most is sokak számára jelenthetnek gyógyírt a szavai:

„Mihez érdemes legjobban ragaszkodni az életben? Egymáshoz.”

„A smink csak a külsődet teszi széppé, nem segít, ha belül csúnya vagy. Hacsak nem eszed meg.”

„Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.”

„Az a legfontosabb, hogy élvezd az életet, hogy boldog légy – ez minden, ami számít.”

„Egy nő szépsége nem a ruhákban, amiket hord, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik. A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik.”

„Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.”

Wadolowski-Balogh Orsolya

(képek: Pinterest)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.