Színész, rendező, producer, playboy és botrányhős. Így lehetne dióhéjban jellemezni az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb férfi szexszimbólumát.

A francia színész több, mint 50 évet szentelt a szakmának, és szinte már mindenben kipróbálta magát. De nemcsak színészi tehetségétől volt hangos a sajtó, hanem nőügyeitől és egy sajnálatos gyilkossági botrány miatt is. Ám ettől még kétség sem fér ahhoz, hogy vérbeli kiválóság, akivel fénykorában sok nő eltöltött volna egy görbe estét.

Alain Fabien Maurice Marcel Delon 1935. november 8-án született a franciaországi Sceaux-ben. Szülei, Édith és Fabien Delon négy éves korában elváltak. Delon 14 évesen otthagyta az iskolát, és egy rövid ideig mostohaapja hentesüzletében dolgozott. Három évvel később, 17 évesen bevonult a francia haditengerészetbe, és 1953 és 1954 között az első indokínai háborúban tengerészként szolgált.

Miután elbocsátották a haditengerészettől visszatért Franciaországba. Kevés pénze volt, és bármilyen munkát elvállalt. Dolgozott pincérként, portásként, titkárként és eladói asszisztensként. Ez idő alatt összebarátkozott Brigitte Auber színésznővel, akit elkísért a Cannes-i Filmfesztiválra, ahol filmes karrierje kezdődött.

Cannes-ban felfedezte őt David O. Selznick tehetségkutató. Egy tesztelés után szerződést ajánlott neki, feltéve, hogy megtanul angolul. Delon visszatért Párizsba nyelvet tanulni, de amikor találkozott Yves Allégret francia rendezővel,

meg volt győződve arról, hogy
Franciaországban kell maradnia, hogy elkezdhesse pályafutását.

Rövidesen már az Amikor a nő zavarba jön című filmben debütálhatott. De a főszerep még egy évet váratott magára. A Christine című filmben Romy Schneiderrel együtt játszott és úgy tűnt: nemcsak a filmben alakult ki közöttük románc. 1959-ben eljegyezte a szépséges Schneidert. Csakhogy a fiatal adonisz mindig is szeretett több kapura játszani és a kapcsolatuk alatt viszonyt folytatott Nicoval, a német énekesnővel.

Időközben újabb főszerephez jutott a Gyenge asszonyok című vígjátékban. Ez nagy sikert aratott Franciaországban, és ez volt az első Delon film, amelyet Amerikában is vetítettek. Delon ezután két filmet készített, amelyek biztosították nemzetközi hírnevét: az egyik a Ragyogó napfény, a másik pedig a Rocco és fivérei. Ezek után hírnevét tovább növelte, A párduccal.

Delon mindig is az egyik legnépszerűbb sztár
– illetve szexszimbólum – volt Franciaországban
és sok-sok évet, energiát, filmet szánt arra, hogy
Amerikában is megszerettesse magát,

de egyszer bevallotta: az akcentusa gyakran megakadályozta bizonyos szerepek eljátszásában. Első angol nyelvű főszerepét a Volt egyszer egy tolvajban kapta. Sorra jöttek a filmjei, de úgy tűnt: hatalmas sztár marad Franciaországban, de nem Hollywoodban.

Hat hollywoodi film után Delon visszatért Franciaországba, hogy részt vegyen a Kalandorok forgatásán. Ez volt Delon egyik legnépszerűbb filmje az 1960-as években. Az évtizedek során játszott erotikus thrillerben, volt szexi kalandor, angyalarcú gonosztevő, romantikus szerető, egyszerűen minden szerepet kipróbált.

Még a kevésbé sikeres filmjei is nagyot szóltak
kissé szúrós kék szemeinek,
titkokat sejtető kifürkészhetetlen tekintetének
és rosszfiús mosolyának köszönhetően.

Ez a hármas kombináció elég volt ahhoz, hogy a nők menten kiugorjanak a szoknyájukból.

Ám a 60-as évek a magánéletében is jelentős fordulatot hozott. 1962-ben a szeretője, Nico szült neki egy fiút: Christian Aaron Boulogne-t, de Delon soha nem ismerte el a gyereket az övének. Aaront többnyire Delon szülei nevelték fel. 1963 decemberében Schneider és Delon úgy döntött, hogy felbontják az eljegyzést. Később, amikor 1982-ben Romy Schneider meghalt, Delon azt mondta: ő volt élete szerelme.

Viszont a Romyval való szakítása után szélsebesen feleségül vette Nathalie Barthélémyt 1964-ben. A nő múltja bőven szolgálgatott pletykát,  ugyanis állítólag a marseilles-i alvilágon keresztül ismerkedett meg Delonnal, és kapcsolatuk előtt prostituált volt. Az ő szerelmükből is született egy gyümölcs, aki az Anthony Delon nevet kapta. Ám neki sem adatott meg a meghitt családi légkör, mivel szülei 1969-ben elváltak.

Ebben az évben más is történt: kirobbant a Marković-ügyként emlegetett botrány. A medence készítése közben Delon barátját és testőrét, Stevan Markovićot meggyilkolva találták egy Párizs melletti szeméttelepen. Marković testvére, Aleksandar pedig azonnal hadjáratot indított az ügyben, ugyanis korábban egy olyan levelet kapott testvérétől, amiben ez állt: „Ha engem megölnek, akkor száz százalék, hogy Alain Delon és keresztapja, Francois Marcantoni keze lesz a dologban.”

A rendőrségi nyomozás során kiderült: Stevan Marković szerencsejátékos volt, és exkluzív partikat adott befolyásos embereknek, hogy aztán később megzsarolhassa őket a titokban készített kompromittáló fényképekkel. Számos teória látott napvilágot a halálával kapcsolatban, de annyi bizonyosnak tűnt: rengeteg ellensége lehetett. A rendőrségnek azóta sem sikerült megoldania ezt az ügyet.

Delon ezután egy sor gengszterfilmben szerepelt: Jeff, A Szicíliaiak klánja, a Borsalino amelynek Delon producere volt, és amiben Jean-Paul Belmondóval együtt játszott. Töméntelen mennyiségű filmmel próbálkozott, hogy igazi hollywoodi sztár lehessen. De legalább A mi történetünkért a César-díjjal jutalmazták, mint legjobb színészt. Később, 2019-ben pedig Arany Pálma-díjat vehetett át hosszú távú filmes karrierjéért.

Utolsó jelentős szerepe a Két apának mennyi a fele? és akkor 1997-ben jelentette be döntését, hogy felhagy a színészettel, bár időnként még vállalt kisebb szerepeket. Legeslegutoljára 2008-ban lehetett látni az Asterix az olimpián című vígjátékban. De az egészsége is megkívánta, hogy kicsit visszavegyen, mivel 2019-ben agyvérzést kapott, amiből szerencsére felépült.

Ahogy idősödik a színészlegenda, látszólag úgy kezd egyre megkeseredettebbé válni. Még 2018-ban azt nyilatkozta a Paris Matchnek, hogy hánynia kell ettől a mai világtól, ami ráadásul már nem is tartogat neki semmit. Rámutatott arra is, miszerint a szívének kedves barátok és hölgyek már mind meghaltak, beleértve Romy Schneidert,  Mireille Darcot is, akivel a 70-es években volt együtt és Nathalie Delont, az első feleségét. Persze utalt arra, hogy manapság is akad hölgytársasága, – ahogy mindig is – de egyik sem olyan, aki elkísérhetné a végső pillanatig.

De csak-csak akad egy jelentős nő az életében,
méghozzá a lánya.

Még 1987-ben találkozott Rosalie van Breemen holland modellel, akitől két gyermeke született: Anouchka Delon és Alain-Fabien Delon. Ugyan ők is elváltak, de lányával közeli kapcsolatot ápol, aki tavaly még egy unokával is megajándékozta.

Bár a francia filmcsillag fénye egyre hanyatlik és kiábrándult ebből a világból, reméljük nem siet közelmúltban elhunyt barátja, Jean-Paul Belmondo után és továbbra is beragyogja életünket az egykori színészlegenda.

Wadolowski-Balogh Orsolya

(képek: Pinterest)