A „szívek királynője”. A sok egyéb mellett ezt a címet is magáénak tudhatja Lady Diana, aki az emberek szemében maga volt a jóságos tündérkereszteanya, aki fényt és csodát hagyott maga után, ahol csak megfordult.
A végtelenül bájos, örökké mosolygós teremtés valójában szüntelenül szenvedett, mert sosem érezte magát elég jónak, és valószínűleg nem vágyott másra, mint egy kis szeretetre.
Egy kicsit olyan, mintha még mindig köztünk lenne, hiszen napi szinten foglalkoznak vele. Ez a Diana varázslat része: egyszer elbűvölt bennünket, és azóta is imádjuk.
Diana Frances Spencer 1961. július 1-jén született a norfolki Sandringham állambeli Park House-ban. Ő volt a negyedik John Spencer, Althorp vikomt és Frances Spencer, Althorp vikomtné egyik gyermeke az öt közül. A Spencer család több nemzedék óta szoros kapcsolatban állt a brit királyi családdal.
A családon belül Dianát gyakran „hercegnőnek” becézték, utalva arra, hogy gyerekkora óta úgy viselkedett, mint egy hercegnő. Hét évesen elváltak a szülei, ez eléggé megviselte, ugyanis az apjáé lett a felügyeleti jog, aki újra megházasodott, és Diana meg a mostohaanyja nem jöttek ki valami jól, így később kifejezetten boldogtalannak ítélte gyermekéveit.
Azután lett belőle Lady Diana, hogy apja 1975-ben megörökölte az Earl Spencer címet, és az egész család a Spencerek székhelyre, Northamptonshire-be költöztek. Diana egyébként nem volt valami jó tanuló, ellenben kiválóan zongorázott, és jeleskedett az úszásban, balettben, de még a sztepptáncban is.
Később Londonban végzett egy felsőfokú főzőtanfolyamot, és számos rosszul fizetett állást vállalt: volt ő ifjúsági táncoktató, óvodai asszisztens, bejárónő az ismertségi körében, valamint dadaként is kipróbálta magát. Aztán 1979 júliusában édesanyja vett neki egy lakást Londonban a 18. születésnapjára, ahol három lakótársával élt 1981. február 25-ig.
Diana 1977 novemberében találkozott először Károly walesi herceggel, a királynő legidősebb fiával és örökösével, amikor még csak 16 éves volt. Ekkor a herceg 29 éves volt, és a nővérével, Sarah-val járt, és csak 1980 nyarán kezdett komoly érdeklődést mutatni Diana iránt.
Miután elnyerte a királyi pár tetszését a lány, 1981. február 6-án eljegyezte Dianát, aki 20 évesen lett walesi hercegnő, amikor 1981. július 29-én feleségül vette Károly.
Az esküvőt a Szent Pál-székesegyházban tartották, és az emberek széles körben nézhették végig a „mesebeli esküvőt”, amelyet 750 millióan néztek a tévében, és 600 000 ember tolongott az utcákon.
A pár a Kensington Palotában és a Highgrove House-ban lakott Tetbury közelében. 1981. novemberében bejelentették Diana terhességét, aki a terhesség 12. hetében lesett a lépcsőn, de szerencsére nem lett baja a magzatnak.
Diana később bevallotta, hogy szándékosan vetette le magát a lépcsőn, mert „annyira alkalmatlannak” érezte magát, hogy szülő legyen.
Végül 1982. június 21-én megszülte a Vilmos herceget, ám szülés utáni depresszióban szenvedett. Habár mindenki ellenezte, mégis magával vitte a kis Vilmost az első nagy turnéjára Ausztráliába és Új-Zélandra, ám az embereknek tetszett az anya, akit nem lehet elválasztani a gyermekétől.
Itt született meg a „Dianamánia” kifejezés, mivel az embereket jobban érdekelte Diana,
mint maga a trónörökös.
1948. szeptember 15-én megszületett a második fia, Harry. Diana híressé vált saját nevelési módszereiről, és nem követte a protokollokat, kezdve azzal: szoros kapcsolatot ápolt a gyerekekkel. Ő döntött mindenről, ami a gyerekek életét érintette, és még is iskolába is maga vitet őket, amikor csak tehette. Közfeladatait is az órarendjük köré szervezte.
Egyszer úgy jellemezte Harryt: „szemtelen akárcsak én”, Vilmost pedig „az én kis bölcs öregemnek” írta le, akire tizenéves kora óta bizalmasaként kezdett támaszkodni.
Az idill hamar véget ért: ha egyáltalán volt.
Öt évvel a házasságot követően nyilvánvalóvá vált: a pár összeférhetetlen, a 12 évnyi korkülönbség is csak rontott a helyzeten. Habár sokáig titok volt, de mind a ketten máshol keresték a vigaszt: Diana 1986-ban már James Hewitt őrnaggyal, a család egykori lovasoktatójával kezdett viszonyba, és ugyanebben az évben Károly újra felvette a kapcsolatot korábbi barátnőjével, Camilla Parker Bowles-szal.
A média egy időben azt rebesgette, hogy Hewitt és nem pedig Károly volt Harry apja, de Hewitt és mások tagadták ezt. Harry két évvel Hewitt és Diana viszonya előtt született.
Időközben Dianának volt egy másik nagy szerelme, akivel kapcsolatban Diana úgy érezte: ő lehetne a nagy szerelme. Ám mikor kitudódott, hogy ez a személyes kétgyerekes, házas férfi, Barry Mannakee, az aki később motorbalesetben vesztette életét. Diana meg volt győződve arról, hogy brit titkosszolgálat tette el láb alól a férfit.
1987-ben már a sajtó beszámolt a pár boldogtalanságáról. Évekkel később már könyv is született belőle: Andrew Morton Diana: Her True Story. James Colthurst titkos interjúkat készített Dianával, amelyben a házassági problémáiról és nehézségeiről beszélt. Ezeket a felvételeket később Morton könyvének forrásaként használták fel.
Közben Károly és Camilla közötti intim eszmecserék is napvilágot láttak, ezért 1992-ben külön költözött a hercegi pár. Hozzá kell tenni Károlynak viszonynak volt a személyi asszisztensével is, Tiggy Legge-Bourke-kal.
Így adódott, hogy ebben az időszakban decemberében a walesi hercegné Oliver Hoare házas műkereskedővel folytatott viszonyt, aki nem mellesleg Károly jó barátja volt. Így mikor sajtó lerántotta a leplet a kapcsolatról, ez a románc is füstbe ment.
1995-ben nem volt több titok. Martin Bashir újságíró interjút készített Dianával, aki mesélt a házasságáról, a szeretőiről, de hozzátette, szerinte mindig is hárman voltak ebben a kapcsolatban, utalva férjére és Kamillára. Szó esett az öngyilkos hajlamairól, evési zavarairól, és öncsonkítási vágyáról. Később egyes életrajzírói úgy vélték, hogy borderline személyiségzavarban szenvedett.
Mindenesetre a sok botrány következtében maga a királynő javasolta a párnak, hogy váljanak el, ami be is következett 1996. augusztus 28-án.
Ezután nemhogy elveszítette az emberek támogatását és szeretetét, hanem még inkább elharapódzott a Diana iránti imádat. A közvélemény szemében egy meg nem értette, szerencsétlen sorsú angyali teremtés. Az emberek könnyen beleélték magukat a helyzet, milyen nehéz lehetett egy rossz házasságban, és egy szigorú, elvárásokkal teli család tagjának lenni.
Közben a szeretett Lady Di mást se csinált, mint jótékonykodott, ahogy az korábban is jó szokásává vált. Igaz, el is várták tőle, hogy rendszeresen megjelenjen nyilvánosan a különböző ünnepségeken, kórházakban, iskolákban és egyéb létesítményekben, de ő ezt valójában élvezte.
Imádta a figyelmet, és az emberekből áradó szeretetet.
Jusson csak eszünkbe az 1989-es szólólátogatása, amikor néhány napot New Yorkban töltött és ellátogatott a Harlemi Kórházközpontban a körútja során, és nagy hatást gyakorolt a közvéleményre azzal, hogy spontán megölelt egy hétéves AIDS-es gyermeket. Diana a híresség státuszát arra használta fel, hogy „küzdjön a HIV/AIDS-fertőzöttek megbélyegzése ellen”.
A hercegné intenzív érdeklődést mutatott a súlyos betegségek és az egészséggel kapcsolatos ügyek iránt, amelyek nem tartoznak a hagyományos királyi szerepvállalás hatáskörébe, beleértve az AIDS-t és a leprát. Ezenfelül a hajléktalanokkal, fiatalokkal, drogfüggőkkel és idősekkel foglalkozó szervezetek védnöke volt. Ez volt Diana: ahol megfordult, ott egy kisebb csodát hagyott maga után.
1987-ben Diana megkapta a londoni City tiszteletbeli szabadságát, a legmagasabb kitüntetést, amelyet a londoni Citynek adományozhat valakinek. Minden elismerést meg is érdemelt a nő, aki képes Angolában az aknamezőkön sétálgatni a HALO Trust pártfogójaként, ami egy olyan szervezetnek, amely a háború által hátrahagyott törmeléket – különösen a taposóaknákat – távolít el.
Közben azért nem adta fel a vágyát, hogy egyszer megtalálja az igaz szerelmet. Válása után a brit-pakisztáni szívsebésszel, Hasnat Khannal járt, akit halála után sok legközelebbi barátja „élete szerelmének” nevezett. Kapcsolatuk csaknem két évig tartott, eltérő beszámolókkal arról, hogy ki vetett véget annak.
Nem sokkal később kapcsolatba kezdett a filmiparban ismert, egyiptomi származású Dodi Fayeddel, Mohamed Al-Fayed fiával, habár eleinte nem vágyott a viszonyra.
Lehet jobb is lett volna, ha egyedül marad, így nem talán egyikük sem vesztette volna életét az 1997. augusztus 31-én bekövetkezett tragikus autóbaleset során, amely a párizsi Pont de l’Alma alagútban történt, miközben a sofőr a paparazzik elől menekült.
Szeptember 6-án temették el, amit a televízió is közvetített: 32,10 millió fő nézte végig a szertartást. Az emberek megtörtek és úgy érezték: a világ kevesebb lett. Hiszen elment egy csodálatos anya – aki jó feleség is lehetet volna a megfelelő ember mellett -, egy példaértékű és jószívű hercegnő, és egy stílusikon, akit csodáltak a nők.
Persze a halálával kapcsolatban rengeteg elméletét látott a napvilágot, a legnépszerűbb az, hogy a brit titkosszolgálat iktatta ki Dianát, de soha, semmilyen bizonyíték nem támasztotta ezt alá.
Dodi Fayed és Diana titkon jegyben jártak és a brit titkosszolgálatot tartott attól, hogy botrány lesz abból, ha Károly herceg volt neje hozzámegy egy muszlim férfihoz. Persze az elméletéket szokták még cifrázni, hogy a királynő vagy éppen Károly kívánta Diana halálát, aki még terhes is volt Doditól.
25 év telt el a halála óta, és továbbra is rejtély, hogy meggyilkolták-e vagy sem. Talán sosem derül ki, de egy valami biztos: Diana emléke ennyi idő alatt nem elhalványult, hanem megerősödött.
Jó esély van arra, hogy még 100 év múltán is így emlékezzenek rá.
(képek: Pinterest)
