Új regénnyel csak jövőre jelentkezik Finy Petra, de hogy az olvasók ne maradjanak ajándék nélkül, a kiadó felkérésére néhány karácsonyi novellával kedveskedik nekik.

A lélekemelő meglepetés-történetek a mai magyar valóság sokszor valótlanul szomorú arcát is bemutatják. Előfordult, hogy egy történet ihletője egy közéleti hír volt a Telex oldalán, vagy egy bikás parki gazdáktól hallott sztori egy rókáról, amelyik odaszokott kutyáikhoz, hogy velük játsszon esténként. A valóság ugyanis nagyobb fordulatokat rejteget, mint amilyeneket egy író ki tudna találni.

A novellákban megjelenő világot talán néha élhetetlennek érezzük, mégis érthetetlen makacssággal, de próbálunk élni benne. Ebben a küzdésben pedig két nagy fegyverünk maradt: az empátia és a derű. A novellák e kettőnek az erejét hirdetik.

A leghidegebb télbe is meleget hozhat a karácsony, ha emberségből, derűből és reményből áll össze – ahogy Finy Petra meglepetés-novellái is, amelyek újra és újra felelevenítik a karácsony semmihez sem fogható meghittségét, a családi összejöveteleket, az emelkedett hangulatot és a csendes éjbe belibbenő angyalokat.

A karácsonyi novellákat ünnepi ajándékként, ingyen kapja meg minden olvasó,

aki egy Finy Petra-regényt vásárol november 1-től kezdve.

A promóció elérhető a Líra oldalán és a Líra boltjaiban.

A szerző ajánlója

– Gyúrni fogok! – hangzott el előttem a sorban az élelmiszerbolt kasszája előtt. Először nem is foglalkoztam a mondattal, épp csak súrolta a tudatomat, a gumiszalagon fekvő élelmiszereket elemeztem ki magamban. Azt próbáltam elképzelni, ki milyen háztartást vezet, mit fog főzni, megtippeltem anyagai körülményeit, reményeinek lehetőségeit vagy épp lehetetlenségeit.

A saját áruimat raktam fel a szalagra, mértani elrendezésben, nem is annyira az ár lehúzásának megkönnyítése végett, mint saját lelkem békéje miatt. Szeretem, ha egy rendszer átláható, legyen az bolti áruszalagra való kipakolás vagy a könyvespolcom struktúrája.

– Mostantól gyúrni fogok! – hangozott el ismét az eltökélt mondat, és én még mindig a gondolataimban járva, miszerint a héten alig jutottam el edzeni, azonnal egy fitneszteremre asszociáltam. Milyen elszánt, tekintettem az ötven körüli hölgyre, aki sportos volt, beleillett a képbe, hogy azt határozza el, mostantól edzőterembe jár feszesebb izmokat növeszteni.

Bele sem gondoltam, miért beszélné meg ezt az előtte álló idegen emberrel, de hát olyan meglepő módon születnek barátságok, miért ne tárgyalhatnák ki pont itt, hogy a nő „ki szeretné gyúrni magát”.

Harmadszorra is el kellett hangoznia a bűvös mondatnak, mire felfogtam, mit jelent. Pedig már hónapok óta analizálom a mások által vásárolt olcsó termékek listáját, figyelem, miként változik még a tehetősebb emberek bevásárlókocsijában is az áruk minősége és mennyisége a magas infláció miatt. Hát persze hogy nem edzőteremről beszél a nő, hanem arról, hogy kenyeret fog gyúrni. – Ezer forint egy kiló kenyér, mostantól biztosan gyúrni fogok, hiszen ez nem állapot, ezek az árak más bolygóról valók! – adott végül teljes magyarázatot.

Sportról szó sem volt tehát. Hacsak nem a túlélés sportjáról.

Ebben az ünnepi kiadványban a túlélés sportjáról szóló novellák szerepelnek. Olyan írások, amelyek helyszínei, körülményei mindannyiunk számára ismerősek: felbukkannak a magas rezsiárak, a tüntető tanárok, az adótörvény miatt pályát váltó értelmiségi, a Klauzál téri ételosztásra rákényszerült, elszegényedett nyugdíjas, vagy éppen a róka, aki a Bikás park kutyásaihoz csatlakozik esténként.

Mindez mai valóságunk. Talán a novellákban erősebben dereng fel a boldogság, mondataik rendre telegyűlnek érthetetlen hittel és elszántsággal.

S talán a remény és a szolidaritás a legnagyobb ajándék, amit karácsonyra adhatunk egymásnak.

Én legalábbis ezzel szeretném megajándékozni az olvasókat. Múlhatatlan derűvel, ami csakis belülről jöhet, a lelkünk mélyéről, történjen bármilyen elkeserítő dolog is körülöttünk, váljon bármilyen bánatossá is az ország, amiben élünk.

Sok szeretettel:
Finy Petra