A soha fel nem engedő földmegható történet az összetartozásról, a honvágyról, a szabadságról és a szerelemről.

Inkeri Markkula az írás mellett biológusként is dolgozik, így aligha meglepő, hogy regénye rendkívül gazdag gyönyörű természetleírásokban, amelyek varázslatos, szinte túlvilági hangulatot teremtenek

„Drámai szerelmi történet, amely lélegzetelállító tájakon játszódik. Izgalmas, mélyen megható, és kerüli a közhelyeket. Markkula nyelvezete a maga tisztaságával és szépségével igazán elementáris – akárcsak a sarkvidéki táj, ahol a történet játszódik.” (dtv)

„Gyerekként néha bálnának képzeltem magam. Mert a nyár elején mindig délről északra költöztem, nyár végén pedig északról vissza délre, pont, mint a bálnák. Csak felnőttként jöttem rá, hogy van némi különbség. A bálnák mindig a megfelelő helyen vannak.”

„Engem vigasztal a gondolat, hogy a világ emlékszik ránk akkor is, ha néha eltűnünk. A világ emlékszik az emberek, a népek sorsára, elraktározza őket a gleccserekben és a talajban, talán olyan helyeken is, amelyeket még nem fedeztünk fel. A világ mégiscsak emlékszik.”

„Vajon megörökölhetjük-e egy hely emlékét?”

(Fordította: Patat Bence)

A szerzőről

​Inkeri Markkula finn író és biológus. Legfőbb kutatási területe az északi természet és az éghajlatváltozás. Számos alkalommal járt az Északi-sarkvidéken, de élt Lappföldön, Izlandon és a Spitzbergákon is. Első regénye 2016-ban jelent meg Kaksi ihmistä minuutissa (Percenként két ember) címmel, amelyet az év legjobb debütregényeként jelöltek a rangos Helsingin Sanomat irodalmi díjra.

A regény az Európa Könykiadó gondozásában jelent meg 2025-ben. Itt rendelhető meg: https://europakiado.hu/konyv/regeny/szepirodalmi/inkeri-markkula/a-soha-fel-nem-engedo-fold