Sose rajongtam a pasiért, pár filmjét láttam csak, de elolvastam a könyvét és azóta csak róla beszélek. A férjem szerintem azt hiszi, belezúgtam Matthew McConaughey-be.

Tisztázzuk, a könyvét imádtam. Na jó, talán őt is kicsit.

Hiszen ő írta. Róla szól. A saját nézeteiről, a saját világlátásáról, az életéről, a tapasztalatairól. Egy életrajz és egy motivációs könyv kettőse, amit a kezünkben tarthatunk. Egyikből sem túl sok, pont elég. Jegyzetekkel, versekkel, fotókkal tarkított alkotás a könyve, ami igazából egy személyes napló, néhány jótanáccsal, hogyan is lehet elkapni azt a bizonyos zöldhullámot az életben.

Egy szerelmes levél az élethez – ahogy Matthew fogalmaz.

Igen, már csak Matthew számomra. Már az első oldalak után a szívembe zártam az életszeretete, a pozitív hozzáállása, a szókimondása miatt.

Őszintén mesél és néz szembe a saját gyengeségeivel, hibáival, megosztja velünk, olvasókkal a meglátásait és megérzéseit, beszámol megúszásokról, lebukásokról, lazaságokról és ciki sztorikról.

„Ez a könyv a zöldlámpákról szól, és arról, hogy a sárga és a piros is előbb-utóbb zöld lesz” –

mondja és még sok szerencsét is kíván nekünk.

Tetszik a letisztult külső, az egyedi borító és megfogott a könyv felépítése: a zöldlámpa szó szinte világít a sorokban, mert zöld színnel írták és zöld lapokra bukkanunk a fejezeteknél. A naplóban helyet kapott számos fotó és post-it, kézírás, feljegyzés és idézet.

Könnyen haladunk a történetben, mert rendkívül olvasmányos és főként szórakoztató Matthew McConaughey irománya.

Sokat mesél a gyerekkoráról, a szüleiről. Már az első fejezet elolvasása után elkapod a fonalat és le sem akarod tenni a könyvet. Elképzeled a fiút és ott vagy vele a jelenetekben, drukkolsz neki. Később vele utazol, vele iszogatsz, vele bulizol, vele ismerkedsz.

Megragadó, lélekemelő a hangulata a könyvnek.

Egy életigenlő emberről szól.

Nem gondolkodtam azon, hogy tényleg így történt-e minden, ahogy írta. A lényeg az volt, hogy jól szórakoztam, miközben olvastam. Néha legszívesebben hangosan felkiáltottam volna, hogy na, jóóóó! A következő pillanatban viszont már még hangosabban azt mondtam volna: Még! Mesélj még!  Az Ausztráliában átélt abszurd élményeket olvasva pedig a szememet hatalmasra meresztettem, hogy ilyen tényleg van? Én elhittem neki.

Kicsit fájt és elborzasztott, amikor a verekedésekről mesélt, ugyanakkor tanulságos volt az apa-fia illetve anya-fia kapcsolat, amiről olvashattam. Különlegesnek éreztem magam, amiért beengedett az életébe. Fontos következtetéseket vontam le arról, hogy hogyan támogathatjuk a gyermekünket, hogy egy-egy tőlünk elhangzott mondat mennyire nagy hatással lehet az ő életére.

Hatalmasat nevettem azon a történeten, amikor testvérével eljátszották, hogy vakvezető kutyával érkeztek a golfklubba. Az alkalmazottaknak nem tűnt fel, hogy a „vak” fickó éppen akkor szállt ki az autó volánja mögül… és belőlük csak folyt a sok hülyeség, és szinte látom magam előtt, ahogy mindezt felidézve Matthew is könnyes szemmel röhög.

Amikor a filmszerepeiről mesélt, rádöbbentem, hogy mennyire nem ismerem ezt a színészt.
Felnéztem rá, nagyon megkedveltem, amiért nem csak hogy tudta, mit akar, de erős és kitartó volt, nem hátrált meg, nem mondott igent a nagy pénzösszegekre, amikor már nem akart romantikus vígjátékokban szerepelni.

A jóképűsége már tini srácként is fontos volt neki, a hősszerelmes férfi szerepkört viszont hamar megunta. Azt vallotta, hogy bár jó érzés megadni a nézőknek azt, hogy kiszakadjanak 90 percre a hétköznapokból, ne kelljen semmin gondolkodni, mégis túl könnyű feladatnak érezte. Kihívást akart. Láthatjuk is a felfelé ívelő karriert, ha filmjeit megnézzük, McConaughey egy fantasztikus színész.

Nem volt mindig könnyű dolga a szépfiúnak, nem kapott meg mindent azonnal.

Sokszor ment a saját feje után, néha mázlija volt, néha kivárt. Amit elhatározott és megfogalmazott magának, a legnagyobb vágyait elérte, de ehhez neki is kellett az élet akadálypályáján szlalomozni.

Matthew McConaughey a könyvben számomra nagyon emberi. Nem a sztárról olvastam, hanem például a történet vége felé, amikor a feleségével való megismerkedésről ír, akkor egy nagyon szerelmes pasiról.

Nagyon vártam a női kalandokról is a történeteket, de utólag azt érzem, tiszteletre méltó, hogy nem beszéli ki a partnereit. Volt szó nedves álmokról, szagos ujjakról, és még sokkal többről, amit már nem biztos, hogy ennyire részletesen tudni akartam volna… de mint mondtam, ez egy őszinte könyv. Talán néha vannak benne túlzások, olykor pedig egészen spirituális irányt vesz, kicsit elvontak a versek vagy egy-egy gondolat, mégis végig szerethető.

Mivel ez egy friss könyv, a koronavírust is megemlíti, úgy mint egy mindannyiunk számára megjelent piros lámpa. Azonban, mivel hite szerint minden pirosból előbb-utóbb sárga, majd zöld lesz, ebben az esetben is

rajtunk múlik, mit hozunk ki a helyzetből, változtatunk-e dolgokon.

Talán egyszer visszatekintve, bizonyos szempontból életünk fontos és szép éve lesz 2020.

Mindenesetre imádnivaló a fickó, mert megírta nekünk ezt a könyvet.
Garantált kikapcsolódást nyújt, a napok egyhangúságát megszakítja, néhol humoros perceket szerez, néhol pedig megjelenik az aha-élmény vagy elgondolkodtat. Igazából Matthew McConaughey írása nem is jöhetett volna jobbkor, mint most ezekben az időkben.

Ha még nem olvastad, itt az ideje, hogy beszerezd a könyvét! 
A könyv a 21.Század Kiadó gondozásában jelent meg.

Szép élményeket kívánok neked Matthew-val!

Az Oscar- és Golden Globe-díjas hollywoodi színészről
és a Zöldlámpa írójáról néhány érdekesség:

• 1969. november 4-én született Texasban
• Szülei kétszer váltak el és háromszor házasodtak össze
• Jogot tanult, majd rájött, nem neki való az ügyvédi pálya és otthagyta, hogy belevágjon a színészkedésbe
• Több mint 15 éve szerelmes Camila Alves brazil modellbe és divattervezőbe, 2012-ben házasodtak össze, 3 gyermekük van.
• Feleségével együtt megalapították a Just keep livin Alapítvány tanodaprogramját, mely 52 középiskola diákjainak segít, hogy egészségesebb lelki-testi és sprituális döntéseket hozzanak
• McConaughey tanít a Texasi Egyetemen, az  általa kitalált „A forgatókönyvtől a vászonig” tantárgyat

Miért fog neked is tetszeni ez a rendkívül szórakoztató könyv?

Mindig jó arról olvasni, hogy a hollywoodi sztár is csak ember, tévedésekkel, hibákkal, de főleg egy kalandos életúttal, amit őszintén oszt meg. Megnyílik, beenged az életébe és ad néhány tanácsot, motivál, buzdít, miközben nem erőltet rád semmit, nem okoskodik, nem ítélkezik, nem mondja meg a tutit.

Számára sem volt mindig sima az út, néha fékezésre késztette az élet, de elmondja ő hogyan trükközött, míg végül a piros fényből zöld lett. Hálás leszel neki és mosolyogva teszed le a Zöldlámpát. 

Na meg egy kicsit beleszeretsz. A könyvbe. (És Mcconaughey-be). 

Néhány idézet a Zöldlámpa című könyvből:

„Nem a nyílvessző keresi a célt, a cél vonzza a nyílvesszőt.”

„Jó vagyok abban, amit szeretek. Nem szeretek mindent, amiben jó vagyok.”

„Néha nem az számít, mit döntesz,hanem hogy meghoztad a döntést és elkötelezted magad neki.”

„Mind sikeresek szeretnénk lenni. Azt kell megkérdeznünk magunktól: mi nekünk a siker? Több pénz? Oké. Egészséges család? Boldog házasság? Mások segítése? A hírnév megszerzése? Lelki épség? Önmagunk kifejezése? Művészet? Hogy a világot jobb helyként hagyjuk magunk után, mint ahogy találtuk? „Mi nekem a siker?” Ezt kérdezgessük magunktól. Mi neked a boldogulás? Mi a te relevanciád? A válasz idővel változhat, ami rendben van, de tedd meg magadnak a szívességet: akármi a válasz, ne tégy olyasmit, ami veszélyezteti a lelkedet. Azt helyezd előtérbe, aki vagy, aki lenni akarsz, és ne tölts időt semmivel, ami  ellenkezik a jellemeddel.”

„A józan ész olyan, mint a pénz és az egészség, ha van, dolgozni kell, hogy meg is tartsuk.”

„Néha el kell hagynunk, amit ismerünk, hogy kiderüljön, mit tudunk.”

„Azokat a problémákat, amelyekkel ma szembenézünk, az élet visszapillantó tükrében előbb-utóbb áldásnak látjuk. A tegnapi piros lámpa idővel zöldlámpához visz. (…) Attól függ, hogyan nézzük az előttünk álló kihívást és hogyan boldogulunk vele. Kitartunk, megfordulunk vagy feladjuk.Tőlünk függ, minden alkalommal a mi döntésünk.”

„A tisztességes ember párnája a lelki béke, és nem számít, ki van az ágyunban éjjel, önmagunkkal alszunk.”

Deák-Ember Ágnes
Csak Csináld – Magadért

(A képek a szerző sajátjai.)