You are currently viewing Könyvajánló: Most élsz – Máté Péter és egy igaz szerelem regénye

Könyvajánló: Most élsz – Máté Péter és egy igaz szerelem regénye

  • Olvasási idő:olvasási idő: 7 perc
  • Bejegyzés kategória:#egyésmás / #kult
  • Ezen hozzászólások közzététele: 0 hozzászólás

Ellentmondások és rejtélyek.

Talán ez a két szó jellemzi leginkább a hatvanas évek ikonikus és legendás zenészének, Máté Péternek a személyiségét, életét és halálát. Összetéveszthetetlen, mély, rekedtesen búgó hangján felcsendülő örökzöld dalaiban ott lüktet minden fájdalma és öröme, ott rezonálnak vívódásai és kétségei, ábrándjai és illúziói, vágyai és csalódásai, mégis mind a napig titkok övezik alakját. Ezeket a titkokat próbálja megfejteni új regényében Bauer Barbara, életre keltve a halhatatlanná lett művészt és az esendő embert.

Bauer Barbara: Most élsz

A zárkózott, tornából felmentett, szemüveges kisfiút, aki egy Krisztina körúti lakásban, egy egész állatsereglet, sünök, baglyok, kutyák társaságában, szülei óvó-féltő gondoskodása közepette, valóságos burokban nő fel, és már kisiskolás korában is szívesebben ül a zongoránál, mint hogy a barátaival focizzon az udvaron. A hihetetlen zenei tehetséggel megáldott, öntörvényű fiút, aki veleszületett rendellenességgel, szívében egy időzített bombával indul neki az életnek és a pályájának egy olyan korban, amely alkalmazkodást és megalkuvást követel. Az álmok és elvárások szorításában vergődő, éjszakáit füstös bárokban töltő, idollá lett fiatal zenészt, aki őrült szenvedéllyel két végéről égeti a gyertyát. A szerelmes férfit, aki rózsacsokorral és bonbonnal várja kedvesét, élete asszonyát a Mátyás-templom előtt. Két tündéri kislány imádott, mindig mókázó édesapját, akinek a család jelenti az egyetlen biztos pontot és menedéket.

De vajon a szeretet képes-e megmenteni az önmarcangoló kétségbeeséstől,
a lebírhatatlan magánytól azt, akinek egész élete versenyfutás az idővel?
Vajon erősebb lehet-e a múlhatatlan szerelem a halálnál?

Bauer Barbara archív anyagokból, családtagok, ismerősök, egykori zenésztársak visszaemlékezéseiből és mindenekelőtt magukból a Máté Péter-dalokból építkező fikciós regénye egy fájdalmasan rövid életút és egy, az öröklétbe vezető művészi pálya egyszerre megrázó és felemelő története.

Bauer Barbara (Fotó: Tamás-Vancák Adrienn)

Bauer Barbara hosszú éveken át volt légiutas-kísérő, miközben két diplomát is szerzett, kommunikációt és PR-t tanult. Dolgozott újságíróként, televíziós szerkesztő-műsorvezetőként is. 2012-ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd folytatásaként a sorozat további kötetei: a Két út között és a Magánutak, melyek azóta egy kötetben, átdolgozott formában is napvilágot láttak.

A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta nagy sikerű történelmi regényeit, A leggazdagabb árvát, a Porlik, mint a sziklát,  Az élet hangját, a Még látlak odafennt, a Kétszáz éves szerelmet és Az aranyműves fiát.

Részlet a regényből a Most élsz című regényből

Péter a Szentháromság-szobor körül téblábolt, újra és újra az órájára nézve, de ahelyett, hogy a szívverése csillapodott volna, egyre hevesebben lüktetett a vér az ereiben. Még a februári hideget sem érzékelte. Azt sem vette észre, hogy a cipője átázott a latyakban. Nem bánta, ehhez foghatót talán még soha nem érzett, boldog izgalom töltötte el, s közben majd’ szétvetette valami megmagyarázhatatlan. Remegett, és nem tudta, hogy a fáradtságtól-e, mégis olyan erőt érzett magában, mintha csak pihentető, mély alvásból ébredt volna. Az orrában folyton Edit illatát érezte, a gondolatai egyre csak körülötte jártak, a hangja a fülében csengett, újabb és újabb dallamokat életre keltve. Néha úgy érezte, szétmegy a feje, hangsorok zakatoltak benne, keresztezték a gondolatait. Pedig alig néhányszor találkoztak.

De azon az estén, amikor ott először a bárban játszhatott neki, minden eldőlt. Mintha nem is történhetett volna másként. Mintha a dal valóban Editnek szólt volna. Bárhol is élsz, jövök érted, mert nélküled én mit is érek. Péter még soha ilyen átéléssel nem énekelt semmit, még soha ilyen igaznak nem érzett egyetlen szót sem. És még soha nem látott olyan gyönyörű szempárt, mint ott. Két kicsi pont a sötétben, a két szemed ég szelíd fényben, Sugarát nem adnám soha már semmiért, legyen hát ez az éj örökké az enyém. És a két kicsi pont rá ragyogott.

Észre sem vették, hogy a dal alatt végig egymást nézik. Megszűnt a külvilág. Megszűnt az idő, és Péter egyszerre érzett páni félelmet, rettegve az örökké mulandóságától, és végtelen hálát a pillanatért, ami akár az utolsó is lehet, de ő akkor is mindent megkapott.

A regény a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg.
>>> Ide kattintva megrendelhető.

 

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?