Dombóvári Istvánnak vagy ahogy inkább ismerjük, Dombinak új könyve jelent meg, Netperces novellák címmel, a Jaffa Kiadó gondozásában. A kötet különleges és formabontó, mind megjelenésében, mind tartalmában.
Ennek kapcsán mondhatnám, hogy faggattam őt, de nem kellett, mert nagyon szívesen beszélt az új kötetről.
Tomkó Bori: Honnan jött a téma, az inspiráció, hogy egy ilyen könyvet írjál?
Dombi: Először volt az ötlet, aztán jött a tartalom. Ez nekem egyébként már egy tízéves ötletem, hogy szerettem volna egy olyan könyvet csinálni, ami egyrészt tök más, formabontó, eltérő. De nem tudtam, hogy mi legyen benne. És ennyi évbe telt a formaötlet után, mire rájöttem, hogy mivel kéne megtölteni.
TB: Én is észrevettem, hogy ez a könyv valahogy más, mint az eddigi összes tevékenységed. Picit engem is kizökkentett a Dombi-képből.
Dombi: Igen, úgy vagyok vele, mint szerintem mindenki más egy idő után. Ha huzamosabb időt tölt el egy területen, akkor ha még érez magában más képességet, akkor szeretné megmutatni, hogy: én ilyen is vagyok! Ha mindig ugyanabban a ruhában látnak, akkor szeretnéd megmutatni magad más ruhában is.
TB: Nyilván te is sűrűn használod a telefonodat, laptopodat és egyéb kütyüket. Mégis mi volt a célod ezzel a könyvvel? Döbbenetokozás vagy esetleg népnevelés?
Dombi: Nem volt semmiféle népnevelő szándék benne. Fura lenne az én tevékenységemből adódóan, mert én nem nevelek, hanem szórakoztatok. Ilyen allegorikus metaforákat azért nem rejtek el a sorok közé. Inkább csak egyfajta pici meghökkenés volt a cél. De semmi terminátoros vagy környezetvédelmi utalás nincs benne.
Szórakoztatni szeretne a könyv, egy picit máshogy. Folyamatosan, amikor írok, akkor feszegetem a határaimat. Keresek mindig új vonalakat.
TB: Bár azt mondod, hogy mindenkinek szól a kötet, mégis külön előszót írtál 18 év alattiaknak és felettieknek.
Dombi: Azért tettem különbséget, mert annak ellenére, hogy igyekeztem a könyvvel egy kalap alá venni mindenkit, tiszteletben tartom azt is, hogy a mai fiatal generációk egy külön kasztot képeznek. Számunkra még elképzelhetetlen volt, hogy a Youtube-on azt nézzük, hogy mások videojátékoznak. És egy darabig én is furcsálltam, aztán elfogadtam. Új idők új világ, ennek pedig új szelei vannak. Mi anno a kazettás magnót bömböltettük.
Ezért is szerettem volna, hogy mindenkihez személyesen szóljak. Jobban, markánsabban aláhúzni, hogy veletek is meg veletek is vagyok.
TB: Van-e valami üzenete a könyvnek?
Dombi: A legfontosabb az annyi, hogy mostanában nagyon divatos bírálni a fiatalokat, hogy nem olvasnak klasszikus módon, viszont mindenki laptopozik, tabletezik, telefonozik. És egy kis barátságos csellel, egy óvatos huszárvágással egész egyszerűen visszacsempésszük a gyerekek kezébe a könyvet úgy, hogy nem egy klasszikus könyv, hanem egy laptop kinézetű.
TB: Jelent meg már ilyen könyv valahol?
Dombi: Olyan kompakttá tettük ezt a tartalmat, hogy laptop kinézetű legyen, de nyilván ez egy poén. Azzal ugyan meggyűlt a baja a tördelőnek, hogy ez volt az első ilyen, amivel találkozott. Nem azt mondom, hogy a világon az első, mert ezt nem tudhatom, de a magyar piacon nem volt még. Eleve ez a kötet fektetve van, ölben kell olvasni és felfelé hajtjuk a lapokat. Mi ezt kipróbáltuk előtte és technikailag semmilyen nehézséget nem okoz, elsőre szokatlan csak.
Gondolkoztam amúgy sok mindenen, hogy teszünk rá egy kapcsot vagy adok hozzá egy klipszet, amivel a fenti lapokat rögzíteni lehet. Aztán rájöttünk, hogy a másik könyvet is fogjuk és ezt is lehet egy kézzel.
TB: Belülről hogy néz ki a kötet?
Dombi: Az összes fejezet-elválasztó úgy néz ki, mintha a keresőbe begépeltek volna valamit. Egy nagy billentyűzet gyakorlatilag.
TB: A tartalomról mondanál pár jellemzőt mindenféle spoilerezés nélkül?
Dombi: Semmiféleképpen nem egy lélegzetű, hosszabb mű, hanem sok kicsi. Örkény István és az Egypercesek nagy tisztelőjeként jött az ötlet és erre rímel a cím is. Utána pedig jött a Black Mirror-féle világ, ahol minden rész az ember és a technika kapcsolatát manifesztálja valahogy, de egyáltalán nem függenek össze a történetek. Amúgy is ilyen világot élünk: inkább sok kis videoklipet néz meg az ember, mint egy nagy filmet. És én ezt az igényt úgymond tiszteletben tartom.
Közel 30 kis történet, ami tulajdonképpen a közeljövőt, a jelent vagy akár egy alternatív valóságot is ábrázolhat. Témájában próbáltam megtalálni azt, ami most a legtöbb embert érdekel. És úgy vettem észre, hogy ezt szeretik. Kicsit sci-fi, kicsit tudomány, de mindenképpen szórakoztató. Viszont nem úgy szórakoztat, mint az előző két könyvem, amik teljesen mások.
Ez is a szlogenje amúgy a könyvnek, ami a hozzá készült reklámkampányban is szerepel:
Olvass másképp!
TB: A történetek, amiket olvastam, azok közül néhány akár már a közeljövőben valósággá válhat. És azért ez picit durva, nem?
Dombi: Durva, de az is durva, hogy nemrég csak utómunkával történt az, hogy a filmekben az egyik ember a másikkal úgy telefonál, hogy a másik arcát látja közben. Ezt utólag trükkel oldották meg, mert ilyen nem létezett. Most pedig tartjuk magunk elé a telefont és a világ túlfelén beszélünk bárkivel, ráadásul a legtöbb esetben ingyen, HD, 4K-minőségben. Hatalmasat robbant ez pár év alatt. Az, ami a jelen volt, a múlt meg a jövő, az most durván összemosódott.
TB: Tervezel még további könyveket is írni?
Dombi: Van még egy csomó, melankolikus írásom, amit gyűjtögetek. Azt majd akkor fogom kiadni, ha elmúltam 50 éves. Ez ahhoz a koromhoz fog passzolni. Ha megérem… Egyébként ez nem lesz olyan baromira soká.
TB: Lesz-e dedikálásod a megjelenés kapcsán?
Dombi: Külön dedikálásokat nem szoktam szervezni, viszont jelenleg az 5. önálló estemmel turnézok az országban. Rengeteg helyen megfordulok. És úgy, ahogy az előző könyveimnél, most is, aki az előadásomra elhozza a könyvét, azt nagyon szívesen dedikálom, várom szeretettel.
Én pedig jó szívvel ajánlom Dombi új, Netperces novellák című könyvét,
hiszen valóban szórakoztató és különleges olvasmány!
