„Nos Clarice, hallgatnak-e már a bárányok?…” – Anthony Hopkins, akit csak úgy ismerünk, mint Dr. Hannibal Lecter

Sir Anthony Hopkins neve óhatatlanul is összeforrt Dr. Hannibal Lecterével.

A színészkiválóság tehetségesnek és sikeresnek bizonyult az évtizedek folyamán, és olyan színészi képességekről tett tanúbizonyságot, amellyel beírta magát a filmtörténelembe. Legyen szó bármilyen gonosz karakterről, a lányát féltő vagy éppen demens apáról, netán pápáról vagy ördögűzőről, Hopkins olyan meggyőző alakítással ejt ámulatba bennünket, amire egyedül csak ő képes.

Philip Anthony Hopkins Port Talbotban született Walesben, 1937. december 31-én Anne Muriel és Richard Arthur Hopkins pék fiaként. Egyszer kijelentette, hogy apja munkásosztálybeli értékei mindig is meghatározták az életét. Viszont tanulás helyett szívesebben merült el a művészetben, mint például a festészetben és a rajzolásban, vagy a zongorázásában. Nemcsak az volt a baj, hogy nem érdekelték a tanulmányai, hanem diszlexiás is volt. Annyira gyenge tanulónak bizonyult, hogy kisebbrendűségi komplexusban nőtt fel.

Hopkinst egy másik walesi színész, Richard Burton késztette színészi pályára, akit 15 évesen ismert meg. Miután végzett a cardiff-i dráma iskolában, két évet szolgált a brit hadseregben. Azután Londonba költözött, hogy a Királyi Színművészeti Akadémián tanuljon. A hatvanas években éveken át sikerrel lépett fel többek között a Királyi Nemzeti Színházban, de egy idő után megunta és filmekben szeretett volna szerepelni. Ennek eredményeként fokozatosan eltávolodott a színpadtól, hogy tapasztaltabb televíziós és filmszínésszé váljon, végül 1989-ben lépett utoljára színpadra.

1967-ben kapta meg első szerepét A fehér buszban. Onnantól kezdve nem volt megállás és olyan filmekben szerepelt, mint az Az oroszlán télen, Az arany rabjai, A híd túl messze van és az
Az elefántember. Aztán jött 1991-ben A bárányok hallgatnak, amivel kétségtelenül tarolt. Amellett, hogy Dr. Hannibal Lecter szerepe világhírnevet hozott neki, besöpört egy sor díjat is, köztük egy Oscart meg egy Golden-Globe-ot is. Utána még kétszer bújt a pszichopata bőrébe a Hannibal és A vörös sárkány című filmekben.

A filmsztár nagyon büszke arra, hogy jelentős mértékben hozzájárult
a karakter megformálásához. Az ő ötlete volt, hogy Lecter sohasem pislog,
amikor beszél és a dallamos beszédmódja is az ő fejéből pattant ki.
Ugyancsak tőle származik az ötlet, hogy Lecter cuppogó hangot hallat,
amikor arról beszél, miként fogyasztotta el az embereket.

Mondani sem kell, a Hannibal filmek között is voltak sikeres filmjei, mint amilyen a Napok romjai, a Nixon és a Ha eljön Joe Black. Nem meglepő, hogy a kilencvenes években ő lett Nagy-Britannia legjobban fizetett előadóművésze, ahogy az sem, hogy 2003-ban csillagot kapott a hollywoodi Hírességek sétányán. De más ritka elismerésben is részesült még 1993-ban, amikor munkássága elismeréseképpen II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte. 

Természetesen a 2000-res években sem pihent, hiszen folyamatosan újabb meg újabb szerepeket kapott, mint a nagysikerű A rítus, amelyben egy megszállt ördögűzőt alakít. De ugyanolyan lehengerlő a viking Odin isten alakítása a Thorban és annak folytatásaiban. A két pápa meg Az apa pedig újabb díjesőt hozott neki, az utóbbi még egy Oscart is.

Ha nem volna elég, hogy őstehetség színészként, a művészet egyéb területein is jeleskedik, ami annak köszönhető, hogy

fiatalkorában a színészeten kívül az volt az álma, hogy zongoraművész legyen.

Eleinte csak hobbiból komponált zenélt, de aztán felesége megmutatta egy keringőjét André Rieu karmesternek, akinek annyira elnyerte tetszését, hogy felvette zenekara repertoárjába. A filmcsillag pedig 2012-ben kiadott egy komolyzenei albumot is Composer címmel. Mindezek mellett a rendezésbe is belekóstolt. Filmet rendezett walesi honfitársáról, Dylan Thomas költőről, de az ő nevét dicséri az Augusztus, a Csehov Ványa bácsi című művének Walesben játszódó adaptációja és a Tudathasadás.

Mi lehet a titka azonkívül, hogy született tehetség? Talán a hihetetlen memóriája és az, ahogy a szerepekre felkészül. Többször is mesélte interjúkban, hogy miután elkötelezte magát egy projekt mellett, annyiszor megy át a szövegen, ahányszor szükséges, olykor 200 alkalommal is, amíg nem hangzik teljesen természetesnek a beszéde. Például az Amistad forgatásán az egész stáb dobott egy hátast, amikor első nekifutásra hibátlanul megjegyzett egy hét oldalas monológot. Azután, ahogy befejezett egy jelenetet, egyszerűen kitörli sorokat, és később sem emlékszik rájuk.

Kevesen tudják róla, de a hatvanas években alkoholista volt. 1975-ben hagyott fel az ivással, amikor egy phoenixi hotelszobában ébredt, és azt sem tudta, hogyan került oda Los Angelesből. Nemcsak az italt tette le végleg, hanem a dohányzásról is leszokott.

Emberként is jeleskedik: számos szegélyszervezet támogatója és lelkes környezetvédő, aki a walesi nemzeti parkokat is előszeretettel támogatja, miközben a Greenpeace környezetvédelmi csoport kiemelkedő tagja.

Ilyen sűrű életvitel mellett azért a szerelem sem kerülte el, ugyanis háromszor is nősült. Első felesége Petronella Barker volt, aztán Jennifer Lynton és 2003 óta pedig Stella Arroyave-vel él együtt. Első házasságából született egy lánya, Abigail Hopkins, de sajnos az évek során eltávolodtak egymástól. Jelenlegi feleségével Malibuban élnek, ahol a színész főleg a hobbijainak él: zongorázik és fest.

Elképesztő életút áll mögötte, ami bölcs idézeteiből is kitűnik:

„Találkozz olyan nőkkel, akik több könyvet vásárolnak, mint cipőt!”

„Szép csendben elpusztítjuk önmagunkat, minden kis apróság miatt képesek vagyunk aggódni!”

„Semmi trükk nem létezik a boldogságra, csupán éld az életed!”

„Az élet valóban sokszor nehéz, de fel kell kelned az ágyból, és ki kell menned a házból, hogy élni tudj.”

„Az emberek nem mindig azt mondják, amit gondolnak. Néha csak figyelik, hogy hogyan haladsz előre az életben.”

Wadolowski-Balogh Orsolya

(képek forrása: Pinterest)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük