Példakép és úttörő: Marie Curie, az első nő, aki kétszer is kapott Nobel-díjat 

A lengyel fizikus, és kémikus, Marie Curie volt az első nő, akit Nobel-díjjal tüntettek ki, és aki professzor lett a párizsi Sorbonne Egyetemen. Mindezt egy férfiak uralta világban érte el. Szerelemből kötött házassága tragédiával zárult, és az ő halálát is az okozta, amit egész életében szenvedélyesen kutatott.

Maria Skłodowska 1867. november 7-én született Varsóban, Bronisława, Boguska és Władysław Skłodowski tanárok ötödik és legfiatalabb gyermekeként. 15 évesen érettségizett, ám az egyetemre nem vették fel, méghozzá azért, mert nő volt. 1891 végén elhagyta Lengyelországot és Párizsba ment Maria (vagy Marie, ahogy Franciaországban nevezik).

Rövid időre menedéket talált nővérénél és sógoránál, majd sikerült kibérelnie egy padlásszobát, és folytatta fizika tanulmányait, kémia és matematika szakon a párizsi Sorbonne egyetemen, ahová 1891 végén beiratkozott. Szerény körülmények között élt, a hideg télen úgy tartotta magát melegen, hogy minden ruháját viselte. Napközben tanult, esténként korrepetált, és alig volt valamire pénze. 1893-ban fizikusi diplomát kapott, és Gabriel Lippmann ipari laboratóriumában kezdett dolgozni. Eközben a párizsi egyetemen folytatta tanulmányait.

Ugyanebben az évben megismerte Pierre Curie-t, aki a Párizsi Ipari Fizikai és Kémiai Felsőoktatási Intézmény oktatója volt.

A tudomány iránti kölcsönös szenvedélyük egyre közelebb hozta őket egymáshoz, és egymásba szerettek.

Végül Pierre házasságot javasolt, de Skłodowska először nem fogadta el, mivel azt tervezte, hogy visszatér szülőhazájába. Curie kijelentette, hogy kész vele Lengyelországba költözni. Skłodowska tett egy próbát, és visszatért Varsóba, ahol meglátogatta családját. Azt remélte, dolgozhat a választott szakterületén Lengyelországban, de a tudományos szexizmus miatt nem volt erre lehetősége a krakkói egyetemen.

Visszament Párizsba, hogy doktori fokozatot szerezzen, és végül 1895. július 26-án összeházasodtak Pierre-rel Sceaux-ban. Két kedvenc időtöltésük volt: a hosszú biciklitúrák és a külföldi utakat. Pierre-ben Marie új szerelmet, társat és tudományos munkatársat talált, akire számíthatott.

Marie-t foglalkoztatni kezdte az uránsugárzás – Henri Becquere munkássága nyomán -, és kimutatta, hogy a sugárzás magukból az atomokból erednek. Tudományos szempontból nézve, ez volt Curie legfontosabb egyéni munkája. Időközben, 1897-ben megszületett lánya, Irène. Hogy eltartsa családját, Curie tanítani kezdett. Nem volt külön laboratóriumuk a férjével, így kutatásaik nagy részét egy átalakított fészerben végezték, amely korábban az orvosi egyetem boncterme volt.

Pierre Curie-t egyre jobban felkeltette a felesége munkája, ezért abbahagyta a saját kutatásait, és a Marie-nak segített. 1898-ban Curie és férje közösen publikálták – de mindig is nyilvánvalóvá tették, hogy a kutatás ötlete Marie-é volt -, amelyben bejelentették egy általuk felfedezett „polóniumnak” nevezett elem létezését, amit szülőföldje, Lengyelország tiszteletére nevezett el.

Az év decemberében a Curie-k egy második elem létezésével is előrukkoltak, amelyet „rádium”-nak neveztek el a „sugár” latin szóból. 1898 és 1902 között összesen 32 tudományos közleményt publikáltak a témában. 1900-ban Curie az École Normale Supérieure első női karának tagja lett, férje pedig a Párizsi Egyetem karához csatlakozott.

1903 júniusában Gabriel Lippmann felügyelete mellett Curie doktorált a Párizsi Egyetemen. Eközben egy új, rádiumon alapuló iparág kezdett kifejlődni. A Curie-k nem szabadalmaztatták felfedezésüket, és nem sokat profitáltak ebből az egyre jövedelmezőbb üzletből.

1903 decemberében a Svéd Királyi Tudományos Akadémia Pierre és Marie Curie-t, illetve Henri Becquerelt fizikai Nobel-díjjal tüntette ki, a Henri Becquerel professzor által felfedezett sugárzási jelenségekkel kapcsolatos közös kutatásaik során nyújtott rendkívüli szolgálatok elismeréseként.

Marie Curie volt az első nő, akit Nobel-díjjal tüntettek ki.

Férjével nem voltak hajlandók Stockholmba utazni, hogy személyesen átvegyék a díjat, túlságosan el voltak foglalva a munkájukkal. De mivel a Nobel-díjasoknak előadást kellett tartaniuk, végül 1905-ben vállalták az utazást. Pierre Curie-nek állást ajánlottak fel, a Párizsi Egyetem, ahol végre egy rendes laboratóriumot is kaptak.

1904 decemberében Marie megszülte második lányukat, Ève-t. Lengyel nevelőnőt fogadott fel, hogy lányait az anyanyelvére tanítsa. Két évvel később viszont rettenetes tragédia történt. 1906. április 19-én Pierre Curie egy közúti balesetben életét vesztette. Marie-t teljesen összetörte férje halála. Abban az évben, 1906-ban a Párizsi Egyetem fizika tanszéke úgy döntött, hogy felajánlják férje egykori helyét neki. Elfogadta, remélve, hogy egy világszínvonalú laboratóriumot hoz létre, tisztelegve férje, előtt.

Ezzel ő lett az első nő, aki professzor lett a Sorbonne Egyetemen.

1911-ben kiderült, hogy Curie egy évig viszonyt folyatott Paul Langevin fizikussal, Pierre Curie egykori tanítványával, egy házas férfival, aki elhidegült a feleségétől. Szerencsére sikeresen felülemelkedett a botrányon, mivel az évben másodszor is kitüntették őt kémiai Nobel-díjjal. Ezt a kitüntetést a rádium és a polónium elemek felfedezésért, valamint a rádium izolálásáért kapta. 1914-ben kinevezték alapított Párizsi Egyetem Radium Intézetének Curie Laboratóriumának igazgatójává.

Mikor kitört az első világháború hordozható röntgenkészüléket fejlesztett ki, amelyeket „Kis Curie”-nek neveztek el. Ezenfelül radon gázzal töltött üvegcséket is előállított, és a gázt fecskendőkkel a sebesültek szervezetébe juttatva sterilizálta a sebeket, és ezzel százezrek életét mentette meg. Ő lett a Vöröskereszt Radiológiai Szolgálatának igazgatója, és létrehozta Franciaország első katonai radiológiai központját, amely 1914 végén működött. Ezen szolgálatait sosem ismerték el, de a háború után, mikor 1921-ben Warren G. Harding amerikai elnök fogadta őt a Fehér Házban, a francia kormány hirtelen felajánlotta neki a Becsületrend kitüntetést, de ő visszautasította.

Ellenben 1922-ben a Francia Orvostudományi Akadémia munkatársa lett. Sokat utazott más országokba, előadásokat tartott Belgiumban, Brazíliában, Spanyolországban és Csehszlovákiában. Közben a lánya, Irène Joliot-Curie, és a veje, Frédéric Joliot-Curie is Nobel-díjasok lettek. 1923-ban életrajzot írt néhai férjéről, Pierre Curie címmel, miközben folyamatosan különféle díjakkal tüntették ki munkásságáért.

Végül ez a csodálatos, kivételes asszony, 1934. július 4-én 66 éves korában, a franciaországi Passy városában, a Sancellemoz szanatóriumban halt meg aplasztikus vérszegénységben, amelyet feltehetően a hosszú távú sugárzásnak való kitettsége okozta, és csontvelőkárosodást okozott. Így tulajdonképpen az életét áldozta a munkájáért.

A sceaux-i temetőben temették el férje, Pierre mellé. Hatvan évvel később, 1995-ben, eredményeik tiszteletére mindkettőjük maradványait a párizsi Panthéonban helyezték örök nyugalomra.

Wadolowski-Balogh Orsolya

(képek: Pinterest)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük