Szajaka Murata nemzetközi hírű japán író. 2016-ban a Keiko vegyesboltja című regényével elnyerte a legtekintélyesebb japán irodalmi díjat, az Akutagawa-díjat.

Ez az első magyarul megjelenő műve. A hőséhez hasonlóan tizennyolc éven át (1999-től 2017-ig) bolti eladóként dolgozott Tokióban.

Keiko harminchat éves és tizennyolc éve dolgozik egy éjjel-nappali boltban. Ezen kívül senki és semmi nem érdekli, ezt ismeri és ezt szereti, a nem a boltban töltött idejét is annak rendeli alá, hogy mindig kipihenten jelenjen meg a munkahelyén, hogy a lehető legjobban láthassa el a feladatát. Ezért táplálkozik egészségesen és mértékletesen, ezért nem iszik és ezért fordít gondot az elegendő pihenésre.

A családja egyre növekvő aggódalommal figyeli, hogy telik-múlik az idő, de Keiko nem megy férjhez, nem szül gyermeket, és a rosszul fizetett, szinte kínosan alacsonyrangú bolti munka tölti ki az életét. Úgy tesznek, mintha elfelejtenék, hogy mennyire megkönnyebbültek, amikor tizennyolc évvel korábban felvették a boltba dolgozni.

Mert Keiko mindig furcsa volt, gyereknek és kamaszlánynak is, és a családja egyre növekvő aggodalommal figyelte őt, amiért a hétköznapi, bevett igazságok, közhelyek és a mindenki által megszokott üres, semmit mondó gesztusok helyett egészen furcsa, olykor brutális dolgokat mondott vagy tett.

Keiko mintha nem ezen a világon élne, mintha nem értené ezt az egészet, pedig az a helyzet, hogy bár gyerekfejjel még nem tudja, de ő az, aki a leginkább érti a lényeget. Mindez akkor válik nyilvánvalóvá a számára, amikor meglátja a nyitás előtt álló, fényárban úszó, akváriumszerű boltot, ahol élete következő tizennyolc évében dolgozni fog.

Keiko a zsúfolt mindennapok és átláthatatlanul bonyolult emberi kapcsolatok helyett a bolt díszletei és szabályai között érti meg a lényeget: ott látja át, hogy mit vár el tőlünk igazán a világ, a társadalom, hogy miről szól alapvetően az életünk: a rendről és a pontos, a szabályokat, a „központ” bölcs és megfontolt utasításait mindig követő működésről, és arról, hogy ami ebből a sablonból kilóg, azt a társadalom, a többi ember kegyetlenül, sehova sem nézve igyekszik lemetszeni rólunk, ha pedig nem hagyjuk, kitaszítanak maguk közül, hogy idegenként, páriaként, magányosan botorkáljunk át az életen.

A könyvről

„Ha furcsák, mások vagyunk, mint a többiek, mindenki azt gondolja, joga van belegyalogolni az életünkbe, hogy kiderítse, mi történt.” A harminchat éves, egyedülálló Keiko eladónőként dolgozik egy konbiniban (egy japánban népszerű, éjjel-nappal nyitva tartó boltfajta), és esze ágában sincs elhagyni ezt a számára otthonos és megnyugtató aprócska univerzumot.

A környezete, a családja csodálkozva és aggódva figyelik, és lassanként feladják a reményt, hogy Keiko élete normális kerékvágásba kerül, azaz férjhez megy, családot alapít, azt teszi, amit minden normális nő. Aztán egy szép napon új munkatárs érkezik a boltba. Shiraha szintén furcsa szerzet és ő is szingli…

A Keiko vegyesboltja, ez a meghökkentő és elgondolkodtató ízig-vérig XXI. századi regény, egy, a legendás japán munkakultúrához makacsul ragaszkodó nő életébe enged bepillantást.

A harminchat éves tokiói Keiko Furukura mindig is idegenül mozgott a világban: sem a családjában, sem az iskolában nem találta a helyét, mindig is különcként tekintettek rá, ám amikor tizennyolc évesen a Mosoly bolthálózat egyik áruházában kezd dolgozni, hirtelen megnyugszik a családja és megnyugszik ő maga is, és végre értelmet talál az életében.

Az érthetetlen és kiszámíthatatlan külvilággal ellentétben a boltban tökéletesen átlátja a szabályokat, azt, hogy mit-miért kell tennie, miért kell együttműködnie a többiekkel – a lényeg sorról sorra le van írva a képzési anyagban és az üzlet kézikönyvében –, ő pedig mindent megtesz azért, hogy igazodjon, így alaposan megfigyeli és utánozza a kollégái öltözködését, modorát és beszédét, tehát megtanulja eljátszani a tökéletesen „normális” embert.

A boltvezetők jönnek-mennek, de Keiko tizennyolc éven át hűségesen kitart a bolt mellett, szinte egybe forr vele. Keiko élete így kerek, boldog és kiegyensúlyozott, ám a környezete (a családja, a munkatársai és kevés barátja) egyre nagyobb nyomást gyakorolnak rá, hogy férjet találjon, hogy normális, vállalható és távlatos állást keressen magának és karriert építsen. Mindez egy idő után cselekvésre készteti szegény Keikót.

Amikor a folyamatos létszám hiánnyal küzdő bolt felvesz egy új alkalmazottat, Shirahát, aki harmincöt éves, szintén egyedülálló és szintén céltalanul éli az életét, a két magányos ember „egymásra talál” és olyan egyezséget köt, amely bár bizarrnak tűnhet, ideig-óráig mindkettejük nyugalmát biztosítja, és megvédi őket a mindenbe durván beleavatkozó családjuk, a társadalom ítélkezésétől és kényszereitől. Ideig-óráig…

Keikó különös egyéniségén és sorsán át egy ismeretlen, hideg fényekben fürdő, élére és sarkára állított világ tárul fel az olvasó előtt, de nem csupán a boltok, a kereskedelem világa ez, hanem a koré és a nagyvárosé is, amelyben élünk, sőt valójában a munkába, az alkalmazkodásba, a szabályokba menekülő vagy éppen azok mögött mindörökre elvesző emberé, akiben hol mosolyogva, hol rémülten ismerünk magunkra.

Vélemények

„Keiko, az önfejű harminchat éves csodabogár a fél életét egy tokiói élelmiszerboltban töltötte. Magányos, soha nem járt senkivel, sőt, még szűz is, és teljesen elégedett az életével… Ez vékonyka könyv, ez a tiszta, felkavaróan egyszerű próza éles és határozott ecsetvonásokkal rajzol meg egy csak első ránézésre furcsának és idegennek tűnő sorsot.” -New York Times

„A bolt, amely egy hideg, nagyvárosi fényekben fürdő akváriumra emlékezteti a regény hősnőjét, maga az elidegenedés… Murata azoknak a nőknek a csendes hősiességét ünnepli, akik már belenyugodtak a sorsukba, abba, hogy ha nemet mondanak a hagyományokra, az örökös alkalmazkodásra, örök kitaszítottságra és magányra ítéli őket a társadalom.” -NPR: Fresh Air

Csodálatosan furcsa… Egy bizarr világ leírása, a túlzások díszszemléje, a rend dicsérete és nem utolsó sorban annak a bonyolult rendszernek az apoteózisa, amit általában észre sem veszünk, amikor belépünk egy élelmiszerboltba.” -Minneapolis Star Tribune

„A Keiko vegyesboltja egy csendes mestermű, amely egy beilleszkedésre képtelen nő lefegyverző megfigyelésein keresztül nyújt bepillantást az emberi lélekbe… Ritkán fordul elő, hogy egy regény hőse ilyen öntudatosan, vállaltan lógjon ki a maga világából.” -Seattle Times

„A regény lassan, apránként körvonalozódó, szokatlan költőisége és sajátos, furcsa, vibráló szépsége hosszan elkíséri az olvasóját.” -Guardian

„Ez a könyv olyan jó, hogy attól leül az ember… A Keiko vegyesboltjá-t olvasva mindenki úgy fogja érezni magát, mintha átlőtték volna egy távoli bolygóra, ami furcsa mód mégis pont ugyanolyan, mint ahol eddig élt… Murata nevét érdemes megjegyezni.” -Electric Literature

„A modern élet, az elidegenedés, a kapitalizmus, az önazonosság és a megalkuvás sötét humorú, felkavaró vizsgálata. Japánban vagy másutt, de mindannyian jártunk már ebben a boltban. -Viet Tangh Nguyen,  (A szimpatizáns) Pulitzer-díjas író

„Ez a történet arról szól, hogy mi számít normálisnak, és mi nem. A színhelyként szolgáló bolt és nagyváros sivár és kietlen, mégis tele van meglepetéssel és olyan valószerű, mint egy távoli bolygó. Az utolsó szóig, a legapróbb részletig imádtam a bátorságát, a látásmódját. -Robin Sloan, író (a Penumbra úr nonstop könyvesboltja szerzője)

„Gondolatébresztő hozzászólás ahhoz, hogy mit jelent, ha valaki meg akar felelni a társadalmi elvárásoknak. Habár Murata regénye a japán kultúrára koncentrál, a történet mindenkire hatni fog, nem számít, hol él és mit élt át eddig.” -Library Journal