You are currently viewing Szent Márton, akinek legendáját a mai napig őrizzük, ki így-ki úgy…

Szent Márton, akinek legendáját a mai napig őrizzük, ki így-ki úgy…

  • Olvasási idő:olvasási idő: 7 perc
  • Bejegyzés kategória:#egyésmás / #kult
  • Ezen hozzászólások közzététele: 0 hozzászólás

Szent Márton püspök 316-ban (vagy 317-ben) született a Római Birodalom Pannónia tartományában, egy római katonatiszt fiaként. Szülőhelyeként Savariát (ma Szombathely) jelölik meg.

Szülei néhány évvel később Ticiniumba (Pavia) költöztek. Márton 328-ban (szülei tiltakozása ellenére) katekumen (hitújonc) lett, de 331-ben besorozták a római hadseregbe és Galliába vezényelték.

A legenda szerint Márton 334-ben a galliai Ambianum (Amiens) városkapuja előtt találkozott egy fázó koldussal, akinek köpenyét kettéhasította és egyik felét a koldus vállára terítette. A következő éjszaka álmában megjelent Krisztus a fél köpenyébe burkolózva, mert ő volt, akit koldusnak vélt.

Márton ezután hamar kilépett a hadseregből, 334 táján megkeresztelkedett, majd téríteni kezdett kelet felé egészen a Dunántúlig. Édesanyját is megtérítette. 359-ben Poitiers közelében telepedett le, hogy Hilarius püspök mellett lehessen.

Turones (ma Tours) városának polgárai 371-ben püspökké választották. A város mellett kolostort alapított, ami a középkorban Franciaország egyik vallási központja lett.

Hívei és szerzetesei tiszteletétől övezve halt meg 397-ben. A hagyomány szerint november 8-án hunyt el és november 11-én temették el. Temetésének időpontja vált emléknapjává.

Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. Ő lett az első olyan szent, aki nem mártírként halt meg.

A Legenda Aurea a szent számos csodáját beszéli el, többek között gyógyításokat, halottak feltámasztását, az ördög legyőzését, a rablók megtérítését, vad kutyák megszelídítését.

Védőszentként tisztelték többek között a koldusok, a katonák (gyalogosok és lovasok egyaránt), a ló- és lúdtartók, a szőlőművelők, a hordókészítő kádárok, segítségét kérték gyermekbetegségekben és orbánc vagy gennyes betegségek esetén. Franciaország védőszentjévé is vált Tours-i Szent Márton néven.

Márton kultusza hazánkban feltehetően már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István a zászlóira például Szent Márton képét festette.

Születésének egyik feltételezett helyén Szent Márton tiszteletére épült a pannonhalmi bencés apátság, melyet szentmártonhegyi apátság néven is emlegettek.

A középkorban Szűz Mária után Szent Márton tiszteletére szentelték a legtöbb templomot, és települések sorát Magyarországon, például: Alsószentmárton, Hegyhátszentmárton, Szilvásszentmárton, stb.

Sok katolikus templomnak is Szent Márton a védőszentje Somogy megyében.

A legendák közül Szent Márton és a lúd kapcsolatára vonatkozóan több magyarázatot is ismerünk. A legelterjedtebb az, mely szerint Szent Márton a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen, de a ludak gágogása elárulta rejtekhelyét.

A középkorban a szent tiszteletére bort ittak és kövér ludat ettek, ugyanis az akkori naptárakban az óév utolsó jeles napjának számított az emléknapja.

A Szent Márton lúdja kifejezés – főként a Dunántúlon – utal a jeles nap jellegzetes ételére és az egykori földesúri járandóságra. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát.

„Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” – tartották. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak.

Szent Márton napjára általában megforr az újbor is. „A bornak Szent Márton a bírája.” – tartja a mondás. Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget vesznek magukba.

Márton-nap a 14. századi krónikákban gazdasági határnapként is szerepel: a tisztújítás, fizetés, jobbágytartozás lerovásának napja volt.

A Szent György-napkor, április 24-én legelőre hajtott jószágokat többek között Szent Márton napján hajtották be az istállóba.

Az egyházi esztendő hagyományai szerint Márton napja az ún. kisfarsang idejére esik. Kisfarsang hagyományosan a lakodalmak, pásztorünnepek, névnapok és bálok ideje volt, s ekkor került sor a szüret, a kukoricafosztás utáni mulatságokra is. Ez az időszak Katalin-nappal (november 25.) zárult le.

Márton napját egykor az egész országban számon tartották a pásztorok is: vesszőhordás és a pásztorok megajándékozása történt ilyenkor. A disznópásztorok felkeresték azokat a házakat, ahonnan állatokat hajtottak a legelőre, és vesszőket vittek ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje, melyről azt tartották, ahány ága van, annyit malacozik majd a disznó. Köszöntőt is mondtak hozzá.

Ehhez a naphoz munkatilalmak is kapcsolódtak: Muravidék lakói szerint például Márton-napkor nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztulna a jószág.

Mint minden jeles naphoz, Márton napjához is kapcsolódnak időjárásjósló praktikák és megfigyelések:

-A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros.

-Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”

Az Európai Kulturális Tanács 2005. áprilisi luxemburgi ülésén kiválasztották az Európát átszelő 15 tematikus kulturális útvonalat, amelynek egyike az „Szent Márton kulturális út”, mely Szombathely és a franciaországi Tours városa között húzódik.

Manapság egyre több helyen élednek fel a Márton-napi népszokások, óvodákban, iskolákban is például. A vendéglátásban pedig szintén kiemelt figyelmet kap az újbor és a libalakoma is.

(képek: Pexels)

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?