Tudatosan keresem azokat a történeteket, melyekben olyan női karakterek jelennek meg, akik önállóan is megállják a helyüket, akik az útjukba sodródó akadályokból erőt merítenek, majd haladnak tovább, és ha mindehhez kapcsolódik egy anya-lánya szál is, akkor arról a kötetről úgy gondolom, telitalálat.
Mörk Leonóra: A herceg és a lányka című regénye pontosan ilyen. Könyvajánló a komolyzene és a szerelem nem mindennapi történetéről – nem csak Beethoven-rajongóknak.
Amikor a regény egyik kulcsfontosságú szereplője, a fiatal gitárművész, Nóri tizennyolcadik születésnapját ünnepli, az édesanyjától, Erikától kap egy flopit, mely azon kívül, hogy a Szeretettel Erikának címkét viseli, az igazságot (is) tartalmazza; a múlt mozaikdarabkái, a rég elfeledettnek hitt epizódok és a sokat keresett-kutatott igazságfoszlányok is helyet kapnak a szöveges fájlokban. Nóri válaszokat kaphat, ha figyelmesen olvas a sorok között, és mindeközben egy izgalmas kalandban lehet része. Az események sűrűjében a lány elhatározza, alaposabban utánajár a történéseknek, és Berlinbe utazik.
Fontos megjegyezni, a kötet elején megismerjük a mesét a kislányról, aki teljes bizonyossággal tudja, hogy majd neki is lesz egy kislánya. A nyitófejezet egyértelműen jelzi: az anya-lánya kapcsolat hangsúlyos a regényt illetően. Erős felütés, melynek erőssége pontosan abban rejlik, hogy a kislány szemszögéből olyan egyszerűnek tűnik a gyermekvállalás, az anyaság, mintha az magától értetődő lenne.
Majd a kislány felnőtté válik.
És megismerkedik a lehetőségeivel.
Nórin (2019-es események főszereplője) és Erikán (2000-es évek főszereplője) kívül, a harmadik kulcsfontosságú karakter, a jómódú berlini hugenotta családból származó Frieda, aki a XIX. századi poroszországi jelenetek főszereplője. Vidéki nyaralása során megismerkedik a szomszédos kastélyban vendégeskedő porosz királyi herceggel, aki nemcsak hadvezér, hanem zeneszerző és zongoraművész is. A kalandos események sodrásában a fiatalok egymásba szeretnek. Mivel Frieda számára szintén fontos a zene és annak szeretete, így az olvasó már azon sem lepődik meg, hogy kettejük nevét egy Beethoven-darab köti össze, továbbá a titok, amelyet a herceg magával visz, amikor a porosz seregek élén harcba indul Napóleon ellen.
Véleményem szerint azok a fejezetek a legérdekesebbek, melyek Poroszországhoz köthetőek, hiszen azok igazi történelmi és (zene)művészeti csemegének is tekinthetőek. A szerző nagyon finoman bánik az idősíkokkal, ügyesen köti át őket. A női karakterek közötti közös szál pedig a zene: mindhárman szenvedélyesen rajonganak Beethoven muzsikájáért.
Összességében kijelenthető, hogy Mörk Leonóra írói munkásságának főbb elemei ebben a kötetben is fellelhetőek, melyeknek ékköve a varázslatos mesterhármas: a történelem, a zene és a szerelem egyvelege. A zene mint művészet, önmagában is megállja a helyét a regényben, ám ha külön értelmezzük a zenét és a művészetet, abban az esetben az utóbbi egyfajta halmazt képvisel, melyben különféle irodalmi és filmes utalások, idézetek egyaránt megtalálhatóak. A sorok között érződik, hogy A herceg és a lánykát alapos kutatómunka előzte meg, és ennek eredményeként az olvasó valóban úgy érzi, mintha részese lenne a három idősíkon játszódó történetnek. A hármas szám bűvöletében az ügyesen megformált karakterek otthonosan mozognak, cselekszenek és éreznek.
A lelkes olvasó pedig egyszerűen csak hagyja magát sodródni az eseményekkel.
Így egy csodálatos „utazásban” és olvasmányélményben lehet része.
A kötet a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg.
(A képek a szerző saját tulajdona.)
