„Lelkem még mindig a távolba réved.
Való lett álmom: most álom az élet”
Balázs Béla: Nem férsz közelebb
Hiába. Túl sokat álmodtam rólad,
Túlsoká néztem a távolba várva.
Hiába tartalak a karomba zárva
Nem vagy közelebb.
Szoríts és harapj, hadd érezzem a véred,
Legalább fájjon valami.
Lelkem még mindig a távolba réved.
Való lett álmom: most álom az élet,
És én még fázom.
Szoríts és harapj, a bűbájt tépd el.
Mért borong bennem még vágy és bánat?
Gondolatom mért száll keresve széjjel?
Egyedül vagyok, mint álmomban éjjel
És csodálkozom rajtad.
Hiába. Túlsokat álmodtam rólad.
Hiába tartalak most karomba zárva
Ölelhetsz, csókolhatsz, mindhiába!
Nem férsz közelebb.
