Napi vers

“Hát te oly szerelemben nem hiszel,
melyben a két fél egymásban vesz el?” 

Jékely Zoltán: Közelítő ősz

Hűtlen-hű szeretőm, gyönyörű ősz,
mért is mész el, ha mindég visszajössz?

Arcom megint eged könnyei mossák:
hát így kell néked a változatosság?

Hát te oly szerelemben nem hiszel,
melyben a két fél egymásban vesz el?

Hát vallod, hogy kegyes, szigorú szükség,
hogy szíveinket emlékek kötözzék?

S akkor szent igazán a szerelem,
amikor az egyik fél nincs jelen –?

Most itt vagy, ugyanaz, ki legelőször
voltál, azon a régesrégi Őszön.

Te változatlansággal kérkedel,
de testem mind gyarlóbban ünnepel.

Mint nő, akit távol kegyelt a sorsa,
elém toppansz ragyogva, illatozva,

hogy bizonyítsad, jobb volt nélkülem,
téged kímélt betegség, fertelem,

s fogyatkozó, esendő életemhez
nem illik már pompás, mohó szerelmed.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük