„Úgy élvezem e hűvösben
Ezt a szép nyár éjszakát!
Mely csendes környezetében
Lelkemnek boldogságot ád!”  

Johann Wolfgang von Goethe: A gyönyörű éjszaka

Most ezt a kunyhót elhagyom,
Azt, hol a kedvesem várt,
Utam szokott lépéssel rovom
Sötét, kihalt erdőn át;
Holdfény átsüt az ágakon,
Érzem Zephyr sóhaját,
Táncos, hajladozó nyírfákon
Édes tömjén illatát.

Úgy élvezem e hűvösben
Ezt a szép nyár éjszakát!
Mely csendes környezetében
Lelkemnek boldogságot ád!
 Gyönyört oly nehéz elérnem,
Ám remélem, menny megszán,
S enged oly ezer éjt nékem,
Amilyent adhat egy lány!