„Halk hamvazás dereng az ég alól.
A nap, a nap! súgják a sanda árnyak.”  

Juhász Gyula: Hajnal

A tegnapot most váltja föl a holnap.
Sötéten silbakolnak még a fák.
Az út köves, házszegte pusztaság.
Utolsó fénye húny a csillagoknak.

A karavánja jár e pusztaságnak.
Némán söpörnek. Ködbe vész a por.
Halk hamvazás dereng az ég alól.
A nap, a nap! súgják a sanda árnyak. 

És gyors ütemben ébredez a forma,
A szín, a hang – dóm és gyár büszke orma
Az égbe barnul és dalolni kezd. 

Harang és kürtő szólal, a siket,
Vak éjszakát riasztva hosszú jajjal.
Az élet fölzeng: itt a drága hajnal!