Napi vers

“Más a világ ábrázatja,
Másként látnak szemeim;
Más a dolgok folyamatja,
Más hangúak verseim” 

Kisfaludy Sándor: Boldog szerelem

Más a világ ábrázatja,
Másként látnak szemeim;
Más a dolgok folyamatja,
Más hangúak verseim;
Mások éltem érezeti,
Más alakja testemnek,
Mások lelkem repűleti,
Más aránya létemnek:
Más most egész természetem: –
Mert szeretek, s szerettetem;
Másként jár most az idő,
Mióta már enyém ő.

A bereknek gyors kaszási
Már utolsót vágának:
Az árnyékok óriási
Hosszúságra nyúlának;
Mink ott járánk, – meg-megállánk
A rét magas füvében;
S hogy a bürűn általszállánk
A folyamnak mentében,
A vízbe letekintettünk –
És alattunk és felettünk –
És bennünk is a menny volt,
S szívünkben szent tűz lángolt.

Erdőn, mezőn zúgva dúl-fúl
Az éjszak hideg szele;
Tölgynek, bükknek zörögve húll
S repdez száraz levele;
Hamvas ködbe van borúlva
A szép vidék pompája;
Szerelmünknek elpusztúlva
Fekszik öröm-tanyája:
De minket ez nem szomorít;
Noha négy fal közé szorít
Bennünket a zordon tél –
Szívünk mindég tavaszt él.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük