“Nem látta senki égi kincsem,
s sok azt hiszi, valóba nincsen
és gyűjti a kincset hamar –
a díj azé, aki akar!”
Kosztolányi Dezső: Győzelem
Csak hagyjatok csatázni engem!
Győzelmemet rajongva zengem.
Mind győz, aki csatára száll.
Nem gyűri le bukás, halál.
Légváramat tündéri kedvvel
tűnő homokra építem fel,
ti hordjatok szívós sarat –
az én honom áll s megmarad.
Sziklátok ing a harci zajban,
de az enyém megváltozatlan.
Hiába lőttök rá nyilat,
nem reszketek kudarc miatt.
Nem látta senki égi kincsem,
s sok azt hiszi, valóba nincsen
és gyűjti a kincset hamar –
a díj azé, aki akar!
Nincsen veszély, mely összerontson
a vérnyomon, a hullaroncson,
hol a remény, hit, kedv ledől –
én álmodom új lét felől.
S amíg a harcporondra gyász nyom
és sárba hajlik büszke zászlóm
és porba omlik mindenem
én felkiáltok: – Győzelem!
