“Egy szürke szikla magasult az óceán felett
A homlokára a vihar egy mennykövet vetett.”
Mihail Lermontov: Románc
Egy szürke szikla magasult az óceán felett
A homlokára a vihar egy mennykövet vetett.
És megrendült a sziklaszál és kétfelé hasadt,
s két fala közt átzúg az ősz-tajtékos áradat.
Nem forrhat össze soha már, de őrzi mind a két
felén egyléte nyomait a sok mély hasadék.
Így választott el minket is az álnok rágalom,
de idegenné neked én sosem változhatom.
Mi többet nem találkozunk,s ha meghallod nevem,
majd eltűnődve kérdezed:ki ez?Nem ismerem.
S ha életem megátkozod, múltad eléd tolul,
és bennem magad átkozod meg akaratlanul.
Emlékeidből, hasztalan, kivetned nem lehet
lobogásomat, szavamat, az eltűnt perceket.
