Napi vers

“Volnék bár sivatag bús szigete
A tenger közepének,
Hová ember, madár nem lépne be –
Csak tégedet ne ismernélek.”

Petőfi Sándor: Volnék bár

Volnék bár sivatag bús szigete
A tenger közepének,
Hová ember, madár nem lépne be –
Csak tégedet ne ismernélek.

Volnék megdermedt jégsziklája bár
A messze föld végének,
Mit nem melenget lanyha napsugár –
Csak tégedet ne ismernélek.

Volnék bár a földöv homokja, hol
A nyári nap tüzének
Örök sugára égető pokol –
Csak tégedet ne ismernélek.

Volnék bár hallgató éjféleken
Átokvert kósza lélek,
Ki még koporsajában sem pihen –
Csak tégedet ne ismernélek.

Nem volna mérve oly nagy terhe rám
A kínnak, szenvedésnek,
Létem keresztjét jobban hordanám –
Csak tégedet ne ismernélek.

S mégis, mégis… nem volna életem,
Az örök üdvösségnek
Magas helye sem tetszenék nekem,
Ha tégedet nem ismernélek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.