Napi vers

“Lelkem üres, puszta, fásult,
És a perc mindegyre száguld” 

Tóth Árpád: Miért?

Ablakomban, szürke esten,
Üldögélek, semmi kedvem,
Munka nélkül, tétlenül
Sok, sok percem elrepül.

Porbelepte, satnya ágra,
Szirmasíró, bús virágra
Nézek némán, hidegen,
Árva sorsuk mit nekem!

Lelkem üres, puszta, fásult,
És a perc mindegyre száguld,
Míg egy sápadt alkonyon
Itt kell hagyni ablakom…

“Ne vesződj már szívbajoddal,
Jégkezemmel szeliden
Megsimítom, s elpihen.”

Akkor vadul felsikoltok:
Nem akarok lenni boldog,
Élni, élni, akarok!
Miért? balga, bús titok!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.