“S alvás előtt egy más ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
“Szeretsz? ” “Szeretsz még?! ” – újra, újra.”
Váci Mihály: Aztán
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
Hozzád fordulni – és Te édes! –
Hogy doromboltál hogyha csókot
Súgtam égő füled tövéhez.
S alvás előtt egy más ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
“Szeretsz? ” “Szeretsz még?! ” – újra, újra.
Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.
