Napi vers

“és szív-szerelmét
szent csatán
szirom-lepelként
ontja rám.” 

Weöres Sándor: A menyasszony éneke

Szép vőlegény
ajtóm előtt:
a szűz remény
igérte őt.
Ide igérte
— kértem én —
idáig érte
éltem én.

Sóvár imám
őt hívta mind,
ágyasszobám
feléje nyílt.
Rámmondták: “Íme,
balgatag,
a földi színre
tompa, vak.”

Ezüst edény!
fehér virág!
őrző erény!
való világ!
Az üdv a számon
föllobog:
ágyasszobámon
ő kopog!

Bensőmbe hő
villámlik át,
megtörte ő
az éjszakát —

és szív-szerelmét
szent csatán
szirom-lepelként
ontja rám.

Csókunk soha
véget nem ér:
a lélek a
lélekhez ér
s mint hajnal-lázban
fellegek,
örök-egy nászban
úgy lebeg.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.