Valamikor réges-régen – több, mint 25 éve – az első autóm egy 18 éves, szentjánosbogár-zöld kispolák volt – az az igazi, játékautó jellegű, indító-bowdenes.
Imádtam. Nevet is adtam neki: Táltos – enyhén remegő hangon, opálos szemmel elrebegve minden kiejtéskor.
Táltoshoz járt egy piciny seprűn lovagló kukoricacsuhéból készült boszorkány is. Amikor először lehajtottam a napellenzőt, akkor hullott az ölembe – én meg majdnem az árokba, annyira megijedtem.
A csodajárgány maximális sebességét egy verőfényes napon, full hátszélben tapasztaltam meg: már-már elérte a 80 kilométer per órát. Hajam lobogott, mosolyom fültől fülig ragyogott, dübörgött az adrenalin az ereimben.
Csakhogy Táltos… nos, igazi makrancos egy darab volt. Műszaki mélypontos reggeli indulásaink a következőképpen zajlottak.
Akkori munkahelyemen az elvárt öltözet a fehér selyemblúz fekete szoknyával kombináció volt. Na, ezeket vállfán bekészítettem előre.
Az indításához szükséges alapfelszerelés: sportruházat, csavarhúzó, seprűnyél, és pár perc helyben futás bemelegítésképpen.
Az áthidalandó problémák: elduguló fúvóka, elszakadt indító bowden, beszorult vezető felőli ajtó, mozgó ülések.
Teendők:
- a csavarhúzóval tekerjük ki, majd fújjuk ki a fúvókát – amiről amúgy azt sem tudjuk eszik e vagy isszák, de a szerelő ezt mutatta. Lényeges hogyan és merre fújjuk ki, mert egy kósza szél a mocskot az arcunkra tudja teríteni és ott már diszkrét smink lapul. Visszatekerés.
- majd másszunk be a jobb oldalon a bal oldali vezetőülésre, adjunk rá a gyújtást, tegyük üresbe az autót és ellenőrizzük, hogy be van e húzva a kézifék.
- ezek után trappoljunk hátra a motorhoz, a seprűnyéllel bökjük meg az önindítót – ha mindezt sötétben adjuk elő, akkor a fogaink közé szorított elemlámpával tudjuk megvilágítani a célterületet. Amikor a motor beröffen, eszelős gyorsasággal ugorjunk be a jobb oldalon, hogy a bal oldalon lévő gázpedállal megfelelő gázfröccsökkel megakadályozzuk, hogy lefulladjon Táltos.
- ha lefulladt, a hármas pontot addig ismételni, amíg sikerrel nem jár az indítás. Ne csüggedjünk és ne feledjük a mondást: három a magyar igazság.
- Indulás!
- Már csak arra kell ügyelni, hogy a kormányba kell kapaszkodni menet közben, mert az ülés előre-hátra csúszik a síneken, főleg gázadáskor és fékezéskor.
- Besöpörni az elismerő tapsot az eddig rajtad röhögőktől.
- És padlógáz!
Sokkal később nagyon megsirattam Táltost, amikor összetörte egy Banya Béla nevű ember, egy Zsigulival. Rajtam szerencsére egy karcolás sem esett. Gondolom, a csuhéboszorkány védett meg a napellenző alatt. Vele együtt adtam el, amikor össze lett kalapálva, hogy védje és vigyázza tovább a leendő tulajt is.
Életünk első autóját sosem feledjük el… ma is minden nap eszembe jut a 25 évvel ezelőtti Táltos, amikor 4,9 másodperc alatt százon vagyok a most imádott „Luciferrel”. De ez majd egy másik történet lesz…
Ne feledjük, hogy honnan indultunk, mert így minden pillanatát tudjuk értékelni annak,
hogy hová jutottunk.
(kezdőkép: Pixabay)
