Felkértek koszorúslánynak. Ez megtiszteltetés… és felelősséggel jár… feladatokkal… pánikrohammal (ja, az nem, az a menyasszony dolga!).

Mindenesetre azért a témát körbe kellett járnom.

Olvastam valahol, hogy a koszorúslányok alapvető feladata eltakarni a menyasszonyt az ártó szellemek elől. Na jól van már! Füstölőt, meg vudu babát is vigyek a retikülömben? 

Aztán van ám tovább is: figyelemfelkeltés, hogy könnyebben találjanak férjet maguknak. Aha, szóval már vénlány is vagyok?

Természetesen ott a ruha is.

Azt mondják, hogy három sarkalatos dolog van:

elképzelés, alkat és egyéniség.

Naaa ezt tényleg nehéz összehozni!

A menyasszony meghatározza a színt, és jobb esetben innentől kezdve a továbbiakról döntési jogod van.

Ha a szabásvonal is előírás tárgyát képezi… hajajjj! Nem akarok tejszínhabos vattacukor lenni (elképzelés) és sellőruhába sem szeretném belepréselni a hm… nevezzük csak így… huncut testemet (alkat).

Pánikra semmi ok, a mi menyasszonyunk kívánsága: sötétkék.

Ennyi és ne tovább! Ezzel még tudok együtt élni. Ha ahhoz van kedvem, akkor a mesterien zilált kontyomból hervadt fréziák is meredezhetnek kiszámíthatatlan szögben. Engedélyezett (egyéniség).

Az előkészületek egyenlőre kicsit megfoghatatlanok, de felejthetetlenek.

Egy hatalmas előnye biztos, hogy van a koszorúslány-létnek:

én már láttam a menyasszonyt az esküvői ruhában

és csodaszép lesz.

Bibibííííííííí.

Kirizs Kornélia