Nincs is annál kellemesebb stresszlevezető, mint egy szexizős közös zuhanyzás a pároddal.

F@szt. Valami oknál fogva a babámmal mégis úgy döntöttünk, hogy az milyen jó, és a nap végén ketten másztunk be a zuhanykabinba.

Az már instant érződött, hogy a mozgásterünk a hetes busz és egy szombat esti pincekocsma szintjén áll, tulajdonképpen egy idiotcouple.rar szerencsétlenkedik a fürdőszoba sarkában.

Az első öt másodperc egész kellemesen telt el, ugyanakkor elkövettem azt a hibát, hogy a barátnőmre bíztam a hőfok és a vízerősség beállítását.

A pokol itt szabadult el.

– Azért ne állítsd olyan forróAAAÁÁAÁÁHB@SZDMEG – éreztem, hogy a szemöldököm lepörkölődik a helyéről.
– Most mi van?
– MELEEEEG ÁLLÍTSD EEEEL
– Miről beszélsz, ez még csak langyos…
– DEOLVADATÁLCA
– Még csak most fog bemelegedni!

Félrehúzódtam a sarokba az égési sérüléseim nyalogatni, miközben egyetlen szerelmem vígan pancsolt a folyékony lávában.

Keresni kezdtem a tusfürdőmet, mire baba a kezembe nyomott egy ilyen női mézes narancsos fahéjas málnás lónyálat, amit jobb érzésű emberek inkább a pirítósra kennének, hogy az majd jó lesz, és olyan illatom lesz, mint a szeretetnek, vagy legalábbis egy őstermelői piacnak. Nyomtam belőle a hajamra is akkor már, majd megpróbáltam visszarakni a helyére.

A szűk mozgástérben való navigálásnak az a titka, hogy látnod kell, mit csinálsz.

A samponozott pirítósnak a zuhanyzó sarkában ez sajnos nem adatott meg.

Így történhetett az, hogy amikor visszatettem a polcra a flakont, ugyanazzal a lendülettel le is k.rtam a helyéről, egyenesen a nagylábujjamra. Reflexből elrántottam, ami a csúszós zuhanytálcán egyet jelentett azzal, hogy orral előreb@szódtam, lefejeltem a babám, és a kart Mordorról egy másodperc alatt Észak-Szibériává fordítottam át.

Szinkronban sikítottunk fel, bár az övé némileg férfiasabb üvöltés volt.

Én három szívrohamot hordtam ki lábon, vagyis térden, mert még mindig ott balf@szkodtam a tálca alján.

Asszonyka gyorsan levette a zuhanyrózsát, én pedig visszafordítottam a kart.

Két karja van annak a zuhanyzónak. Az egyikkel a hőfokot állítod. A másik azt a nagyszerű funkciót indítja be, ami elzárja a zuhanyrózsából a vizet, és megnyitja a fejünk feletti, valamint a falba beépített nyílásokat, egyfajta masszázsélményt nyújtva ezzel használójának.
A mi masszőrünk azon az estén egy kétszáz kilós orosz ex-KGB-s konyhásnéni volt. Megtörten esek ki a zuhanyzóból, felnézve a saját tükörképem nézett vissza rám.

Pirosan, kék foltosan, fehér tusfürdő-szakállal úgy néztem ki, mint egy megevett és visszahányt Törpapa.

Ennek a lónyálnak még az íze is málnás.

Baranyai Barna
További történetek a Dumapest fb oldalon