Tisztelt Pitipalkó Úr!
Engedje meg, hogy ily módon reflektáljak bűbájos nagymonológjára, mert tegnap sajnos nem állt módomban, ott és akkor, a megfelelő decibelekkel és stílusban…
Ennek egyik oka, hogy a gyermekem – akinek a nagymamáját többször is szóba hozta – a hátam mögött ült a gyerekülésben,
én pedig pont előtte tartottam neki kiselőadást arról, hogy az ember többnyire igyekszik uralkodni magán.
Önnek hála, remekül szemléltettem az első leckét ez ügyben, azaz:
„Bármekkora tahó is a másik, te igyekezz megőrizni a méltóságod, kisfiam!”
A másik fontos dolog, amire felhívhattam a gyermek figyelmét, hogy hogyan kezelje, ha valaki valótlant állít róla:
tettekkel bizonyítsa, hogy az állítás nem igaz!
Így remélem a „Hova jössz, nem látod, hogy nem férünk el, h.lye pics@?” kérdésére megfelelő válasz volt, hogy röhögve elfért a két gépjármű egymás mellett.
Ezúton tájékoztatom, csak azért álltam meg egy pillanatra, hogy lássa, milyen kedves mosolyom van reggel 7 óra 13 perckor, továbbá, hogy kellő fókuszt tudjon vetni a fityiszt mutató kezemre.
Kérem, nyugodjon meg, a gyermek lelke nem sérült, direkt úgy csináltam, hogy ő ne lássa!
Mivel láttam magán, hogy nagyon siet, remélem megbocsátja, hogy nem tisztáztuk ott helyben, hogy az érintett utca több mint egy éve ki lett szélesítve, és a közlekedési táblák is megváltoztak, pont azért, hogy az ilyen „h.lye pics@k” a gyerekeiket biztonságosan el tudják vinni az iskolába.
Külön köszönet a Polgármester Úrnak! Aki – az Ön által vezetett gépjárművéből ítélve – vélhetően a munkáltatója lehet.
Végezetül remélem, hogy mindettől most igazi férfinak érzi magát!
De a legfontosabb,
hogy külön köszönöm betöltött demonstrációs szerepét,
mint ,,első tahó”, a ,,hogyan viselkedjünk megfelelően” viselkedési témakörben!
Maradok tisztelettel,
