You are currently viewing #zanyatípusok – Az Igénytelen-anyu

#zanyatípusok – Az Igénytelen-anyu

Para-anyuval már mindannyian találkozhattunk, de vajon a most következő anyatípust ismeritek-e?

Ő az Igénytelen-anyu.

(Ezek a karakterek – bár megtörtént események alapján kerültek megformálásra – karikatúrák. Ha túl komolyan veszed magad, kérlek, ne olvasgass.)

Az Igénytelen-anyu

Igénytelen-anyu kőkemény. Csimbókokban lóg a haja, a melle, és a bagó is a szájából.

Bár azért erősen látszik rajta, hogy nem ma kezdte, már jóval a gyerekszülés előtt nagy rutinra tett szert antinőségben, körvonalai hajdanán is Barba papáéval vetekedtek.

Öltözékének alapvető utcai darabjai: a legalább három helyen lebüfizett piros, cuppanós póló, a minimum két helyen (per szár) kitérdesedett lila mackógatya (vasár- és ünnepnapokon rózsaszín), továbbá magasnyomású mosóval sem eltávolítható retek a sarkán, amit remekül meg lehet figyelni a nyitott, aligtalpú neonzöld szandáljában.

És meg is figyelem, enyhén eltátott szájjal, erősen fókuszálva sem akarok hinni a szememnek.

Direkt lassan vonul be a játszótérre, szemmel láthatóan igényesen válogat, hogy

ki méltó arra, hogy szóba elegyedjen vele.

Leplezetlen bámulásom szemkontaktnak ítéli meg: unottan bólint és közeledik.

Igyekszem uralni a pánikot. Szerencsére el tudom magam foglalni: a szaga hamarabb odaért, mint ő, így annak támasztom a nyuszimotort.

És jobbomra ül. Nem akarok arra a pletykára gondolni, hogy azért volt náluk fél napig a védőnő, mert odaragadt….

– Szia Adrikám! Hogy vagy? – kérdezi, egy oviba járnak a gyerekek – borsódzik a hátam.

Szerencsére rögtön meg is válaszolja, hogy ő hogy van, de nem is baj, hogy nem kell beszélni, mert némán könnyebb szájon át lélegezni.

Mindent megtudok a környéken mindenkiről: jóban-rosszban stílusban, Szulejmánon szocializálódott világuralomra törő arroganciával.

Diszkréten öklendezek.

Próbálok balról levegőt venni, a friss oxigénhez jutva eszembe ötlik, hogy pont tegnap délután tiltottam le őt a Facebookon, mert nemcsak összerondította az idővonalamat, de tökéletes baromfiként telekotkodált minden posztot a közös csoportjainkban, az összes érdemi beszélgetést ellehetetlenítve, ami nem róla, a családjáról vagy a megéléseiről szólt…

Most is ugyanúgy érzem magam: szennyez. És ekkor fedezem fel a gyerekeit: ugyanebben a ruhában lehetnek egy hete. 

Igénytelen anyu már az ovit szidja, a szülőket, és indirekt módon a többi jelenlévőt.

Közben a gyerekei túl közel értek az enyémhez.

Meneküljünk!

Hogy Dettolba pácoljam magam délutánra…

Legéndi Adrienn

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?