You are currently viewing 40 éves lettem és beparáztam: most már lehúzhatom a rolót?

40 éves lettem és beparáztam: most már lehúzhatom a rolót?

Sosem értettem, mikor életközépi válságot emlegettek az emberek.

Egész egyszerűen úgy gondoltam, hogy csak megbolondultak az emberek, és ki tudja miért, de kilépnek a tökéletes vagy kívülről tökéletesnek hitt életükből egy csapásra és arra fogják. Csak legyintettem, és nem értettem, hogy milyen úri hóbort állhat ez mögött. Egészen addig ezen a véleményen voltam, így gondoltam, míg én is el nem értem a negyvenes évemet.

40 lettem. Ott álltam egy tökéletes élettel, szép családdal, jól működő házassággal, viszonylag jól fizető munkával, saját házzal, autóval, de valami hiányzott mégis. Hiányzott az, hogy az életem izgalmasabb legyen, változatos.

Hiányzott valami új. Mindig a megszokott kötelezettségek, munka, majd haza a családhoz. Semmi újdonság, semmi izgalom. Ha elmondtam volna bárkinek ezt a panaszom, hülyének nézett volna.

Tökéletes életem van, amiről sokan csak álmodozhatnak, és nem vagyok elégedett, nem értékelem, amim van. Pedig értékelem és örülök neki. Boldog is vagyok, de hiányzik a pezsgés, a hullámvasút, az újdonság, a buli.

Azt érzem, hogy élni akarok még.

Új dolgokat megismerni, új hobbikat kipróbálni, új kultúrákat befogadni. Mindenem megvan az életben, ami kellhet és mégsem elég? Valami hiányzik.

Miért nem vagyok teljesen elégedett és boldog?

Ezernyi kérdés jár a fejemben.

Ennyire voltam hivatott?

Már nincs mit várni az élettől?

Nem lehetnek új terveim?

Nem kaphatok új impulzusokat?

Már semmi pezsgés nem marad, semmi izgalom, csak a megszokott, a jól működő, de unalmas életem?

Merre induljak el, ha mégsem szeretném ezt a langyos víz életet?

Keresgéljek a klisék közül?

Lépjek ki a családom életéből?

Keressek új munkát, ami ad egy kis pluszt?

Vagy váltsak és új hobbi után nézzek?

Valami biztos, hogy nem kerek, ha ennyivel nem érem be! Normális vagyok, hogy ennyi nem elég, amit adott az élet? Tartogat még számomra valamit?

Olyan gyorsan leéltem az életem pezsgőbb, fiatalabb éveit, most már csak a megszokott marad? Vagy merjek változtatni?

Az is lehet, hogy egész egyszerűen megöregedtem és félek attól, hogy úgy telik le az életem, hogy nem vittem végbe semmi nagy dolgot. Nem történt velem semmi kiemelkedően jó. Nem lettem híres, nem voltak nagy tetteim, nem ismernek sokan és talán hiányozni sem fogok sokaknak. Nem fog a nevem fennmaradni, csupán a gyerekeim által.

Más is érez így vagy csak én bolondultam meg?

egy sorsával elégedetlen olvasó

(kezdőkép:  Pexels)

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?